Valahogy most több energiával jöttem vissza Bp-ről, mint szoktam. Izgalmas munkáim voltak, látom, ahogy nő a fű, ahogy erősödnek az ügyfeleim. Van is némi aggodalmam, ahogyan a nőknek segítek, hogy megtalálják magukat, és ez néha olyan gyorsan történik, hogy a férjük nem tudja követni. Egy ügyfelemnek pedig azt javasoltam, hogy zárjuk le, nem tudok vele együttműködni. Szerintem pont ezt nem akarta hallani, ezért mondta le a második ülést. Így ahelyett, hogy dolgoztunk volna, megírtam a számlázáshoz szükséges adminisztrációt.
Délelőtt Bné Brákban voltam tanulni, hazamentem, ebédeltem, lefeküdtem. Félóra múlva arra ébredtem, hogy le kell mennem a tengerhez. Felugrottam, bedobáltam minden kelléket a táskámba, elbuszoztam, és úsztam egyet a hűvös, hullámzó tengerben. December óta nem voltam a tengernél. Ideje volt. Azt hiszem, a tenger lemos rólam valamit.
Félek az arroganciától. Nem a másokétól, a sajátomtól.
Lakótársamat megkérdem, hogy döntött, megy máshová vagy marad. Azt válaszolja, hogy ez jó kérdés, nézeget, még nem döntötte el. Amikor megint mondom, hogy mennyiért maradhat, azt mondja, hogy ennyit nem tud fizetni. Olyan gyorsan válaszolom, hogy akkor keressen másik helyet, hogy magam is meglepődöm. Kisfiú, még nem tudja, hogy ha a gyengébbik énemre akar hatni, miközben tudom, hogy nincs olyan rossz helyzetben, mint előadja, akkor esélye sincs nyerni. Meglátjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése