Küzdés

Teljes jogú izraeli állampolgár vagyok. Akkor éreztem ezt, amikor telefonáltam az Orange-hoz, mert 200 sékelt számláztak ki 135 helyett, és amikor ezt mondtam, a hölgy megkérdezte, hogy „az ma?” „és akkor mi van?”. Ez volt a legjobb, amit tehetett, mert úgy berágtam, hogy azt már nem tudom, mit válaszoltam, de azután olyan szolgálatkészen folytatta, hogy öröm volt vele társalogni. Először nem akart angolul megszólalni, de aztán mégis megtette, és felvilágosított, hogy Görögországban hívtam valakit, ez egy percig tartott, az 25 sékel, majd engem hívtak hárman, egyenként 19 sékel percenként a hívás fogadása, így összesen négyezer forintom bánta a terjedelmesnek igazán nem nevezhető görögországi telefonálgatásaimat.

Amikor letettem a telefont, elégedettséget éreztem, és akkor jutott eszembe, hogy most már izraeli vagyok, tudok úgy küzdeni, ahogy itt kell. Másodszor akkor éreztem az izraeli mivoltomat, amikor megkaptam az új útlevelet. Nagyon tetszik.

Viszont kezd kimerítő lenni az utazgatás. Nurith úgy fogalmazott, hogy fárasztó, hogy semmit nem zárok le, mert átlépek a másikba, ahol akkor is új ingerek érnek, ha egyébként ismerem. Ha igaza van, akkor ezt nem lehet sokáig csinálni. Előbb-utóbb ki kell találnom, hogyan legyen.

Viszont új ötleteim támadnak. Össze kéne állnom valami elektronikus játékkészítővel, és lélektani játékokat gyártatni vele. Valami nagyon kreatív figura kell, hogy legyen, aki képes megérteni, és játékká fordítani, amit kitalálok, de csak nagy vonalakban tudom elmondani.

Albérlőm van. Csak segíteni akartam a kulturális attasénak, aztán megnyertem a hozzá dolgozni jövő fiút. Kiürítettem a kisszobát. Csöndes fiúnak látszik, némi sales-es beütéssel, mert írta, hogy még nem válaszoltam arra a kérdésre, hogy mennyi. Mire visszaírtam, hogy mert még nem láttam ezt a kérdést. Aztán bejelentette, hogy alkudni fog. Mondtam, csak rajta, próbálja ki. Annyira nem volt esélye, hogy mondtam, hogy újraszámolom a költségeimet, és a felét ő fogja fizetni. Próbálkozott azzal, hogy a lélektani határt is vegyem figyelembe, mire mondtam, hogy az izraeli árak minden lélektani határon túlmutatnak. 

Kiszámoltam, és felemeltem az előzetesen mondott díjat kétszáz sékellel. Mivel nem ezt mondtam korábban, ezért az áprilisit meghagyom annyinak, amennyit eredetileg mondtam, és csak ha marad, májustól lakhat nálam drágábban. Próbált hatni rám, de nem tudja, hogy mindenképpen jól járok. Ha marad, anyagilag könnyebb, ha megy, tovább élem a nyugis egyedüllétemet. Javasolta, hogy írjunk szerződést ezerrel többről, ezen annyira megütköztem, hogy nem reagáltam rá. Amikor másodszor mondta, azt válaszoltam, hogy a pénznyerését oldja meg másként.

Ő már a második, aki jól ki van képezve eladásból, de elcsúszik rajtam, mert annyira más a gondolkodásom, mint amire fel vannak készítve. Amikor jönnek a jól bevált sémáikkal, akkor tök másként reagálok, mint amire számítanak. Talán nemcsak a Gestaltos világképem miatt, hanem azért is, mert mindig van egy menekülési útvonalam, vagy a „legfeljebb kilépek belőle” képzetem.