Amikor a rabbi bevonul ...

Ma 10-től 3-ig volt a tűzszünet meghirdetve.

Reggel tanulni mentem Tel Avivba. A rabbi nem érkezett meg, a takarító felhívta, mondta neki, hogy várom. Átvettem a telefont, szörnyen sajnálkozott, hogy tegnap nem értesített, de elmarad az óra, mert bevonul. Annyira megdöbbentem, és fogalmam sincs, hogy mit kell ilyenkor mondani, sok sikert kívántam, és hülyén éreztem magam. Már régóta meg akarnak hívni szombati vacsorára vagy ebédre, de mindig szombaton találkozunk, és nem tudjuk egymás elérhetőségét. Most mondtam neki, hogy otthagyok az asztalon névjegykártyát. Örült neki, és nagyon remélem, hogy el fogja vinni, mégis az egész olyan abszurd. Ő szabadkozik, miközben nem tudni, hogy holnap még életben lesz-e. Van egy három-négy éves kislánya és egy másfél körüli fia. 

Lementem a strandra. Éppen odaértem tíz óra körül, amikor megszólalt a sziréna. A bejáratnál levő fagylaltárusra néztem bután, mondta, hogy igen, légiriadó. A toronyból bemondták, hogy mindenki jöjjön ki a vízből, és menjen az épület védelmébe, hozzátették, hogy lassan, lassan. Gondolom, nem akartak pánikot. 

Egy asszony morog, hogy persze, tűzszünet. 

Aztán bementem a vízbe. Bár azt gondoltam, hogy a Hamasznak most érdeke a tűzszünet, nem fog lőni, mégis féltem mélyen beúszni. Nem éreztem azt a felszabadult jó érzést, mint máskor. Hamar kijöttem.

Délben már otthon hallom a rádióban, hogy légiriadó van délen, lőnek Gázából. Ennyi volt a tűzszünet. Kezdem elveszíteni a humorérzékem.