Egyre rosszabb

Ma találkoztam BM-ékkel, egy kávézó teraszán eszegetünk és beszélgetünk, amikor megszólal a sziréna. Fogjuk a táskánkat és berohanunk a bevásárló központba, ott a lépcsőházba. Ezeken a helyeken a lépcsőház a legvédettebb, belül van és nincs ablaka. Kivárjuk az időt, nagyjából mi vagyunk az utolsók, akik kijönnek a lépcsőházból. Visszamegyünk az asztalhoz, és eszünk, beszélgetünk tovább.

Jönnek a felhívások, hogy adományozzunk a katonáknak, és menjünk csomagokat összerakni. A Facebookon valaki írja, hogy alsónadrágból és zokniból van elég, cigarettát vigyünk. Vita indul, hogy egészségtelen a cigaretta, ezzel szemben, hogy a fronton ki nem szarja le, hogy egészségtelen a cigaretta.

Másik felhívás arról, hogy a megsebesült egyedülálló katonákat lehet látogatni. E. bejelentkezett, de nem kapott választ. Valószínűleg már túl sokan bejelentkeztek.

A Facebookon valaki posztol egy képet, hogy egy zsidó kiáll Gázáért. Beírok, hogy király, akkor szóljon a Hamasznak, hogy ne lőjön rakétákat, ne kórház alá telepítsék a főhadiszállást, amikor az izraeli hadsereg röplapokat szór le, hogy melyik házat fogja bombázni, akkor engedjék menekülni az embereket, az erőforrásokat ne alagutak építésére fordítsák, amelyek izraeli területekre vezetnek, hogy az öngyilkos merénylők bejuthassanak Izraelbe, hanem az emberek védelmére. Huszonnégy órán belül nem érkezett válasz. 

A háború két szinten zajlik. A fegyverekkel és a médiában. Minden sérült és meghalt gyerek képe jó arra, hogy elszigetelje Izraelt. Csak reménykedem, hogy egyszer kiderül az igazság.

A meghalt amerikai fiú szülei meggondolták magukat, szóltak, hogy mégiscsak jönnek a fiuk temetésére, így egy nappal később temették el. Az anya a temetésen elmondta, hogy rájöttek, hogy önzés volt részükről nem akarni eljönni, amikor a fiúk annyira szerette ezt az országot.

Vasárnap utazom Bp-re. Most kivételesen ott fogom kipihenni magam, és talán aggódni, hogy mi zajlik itt.

A mai hírek szerint még négyezer rakéta van Gázában.