Peti egyhetes ittléte jót tett nekem. Alig dolgoztam, szinte végig együtt voltunk. Úsztunk a tengerben, ahol alig voltak mások, voltunk Jeruzsálemben, Haifán, Jafon, moziban, sétáltunk, gyalogoltunk, beszélgettünk. A legkirályabb a bambusz-építmény volt a jeruzsálemi múzeumban, amire felmásztunk. Nem tudtunk jegyet venni, és amikor nem akartak felengedni, akkor ragaszkodtam ahhoz, hogy hívják fel a jegyárust, hogy valóban akartunk jegyet venni. Felengedtek.
A tulajdonossal várjuk a lakásnézőket, akik nem jönnek. Előtte mondja, hogy fényképeket akar csinálni, húzzam el a matracot. Mondom, nem tudom egyedül. Ő: majd én segítek. Én: nem te segítesz nekem, hanem én segítek neked. Ámulok, hogy mennyire úgy tudja eladni azt, hogy ő segít rajtam, amikor valójában pont fordítva történik. Kérdezi, hogy ugye, ha 500 sékellel csökkentené a bérleti díjat, akkor sem maradnék. Ezek szerint emlékezik, hogy augusztusban ennyit kértem. Mondom, hogy nem, túl késő. Ő úgy gondolja, hogy merev vagyok, a fejemben beállt, hogy költözöm, és nem változtatok. Továbbra sem akarom mondani, hogy most már őmiatta nem akarok maradni, kevésbé a zaj miatt. Nem az én dolgom büntetni, van nálam nagyobb hatalom.
Volt tanítványom írja, hogy jönne arra a programra, amit 72 ezer forintért hirdettem meg nekik, de ő 65 ezret szán rá. Ír hozzá még egy mondatot, amit nem értek, de ismerve őt, ha rákérdeznék, és válaszolna, azt sem érteném, úgyhogy nem kérdezek rá, hanem azt írom, hogy legyen 70 ezer. Visszaír, hogy értékeli, hogy gyorsan válaszoltam, ő mond 69 ezret. Megint ír egy sejtelmes mondatot, arra sem kérdezek rá, hanem mondom, hogy legyen ennyi. Tiszta közel-keleti alkudozás, amit csinálunk.
A prof felhív, hogy milyen volt az elmúlt óra, és milyen legyen a következő. Nem tetszett, amit csinált az elmúlt órán, nem akarok udvariaskodni, kerek-perec mondom, hogy nem tartom jó ötletnek, ha a következőn is azt csinálja. Azt veszem észre magamon, hogy nyersebb vagyok, nem akarok energiát fordítani arra, hogy becsomagoljam a mondandómat, hogy ne sértsen.
Jeruzsálemben is, Tel Avivban is látjuk a megállókban a hatalmas betontömböket, amelyeket az autóval embereket elkaszálók megállítására tettek oda. Ma két fiatal arab baltával, késsel vérfürdőt rendeztek egy zsinagógában a reggeli ima idején. Ők tartják fenn a cionista nacionalizmust, a "minden elfogadható a palesztin terrorizmus ellen" érzetét. Nehéz szembefordulni ezzel, együttérzést kifejezni a azokkal a palesztinokkal, akiknek az életét nehezítik az izraeli hatóságok. Egy elemzés szerint az arab panaszok kb. 90 %-át megoldatlanul zárja le a rendőrség. Másodrendű állampolgárnak érzik magukat, érthető módon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése