Diákigazolvány

Tájékoztatlak benneteket, hogy van "Öreg állampolgárok minisztériuma" miniszterrel. Onnan tudom, hogy kaptam tőle egy levelet, meg egy kártyát, amely igazolja, hogy öreg izraeli állampolgár vagyok. Lehet, hogy úgy kéne mondanom, hogy idős, az talán jobban hangzik, de most az elnevezés kevésbé érdekel, egyszerűen örülök a kártyának. Valaki mondta, hogy most szomorúnak kéne lennem, hogy már hivatalosan is öreg vagyok, de nekem enyhe szellemi csököttségemen csak annyi jön át, hogy eddig kaptam az ösztöndíjat, amit Mo-on nyugdíjnak neveznek, és most kaptam hozzá diákigazolványt, amivel több mindenért csak a felét kell fizetnem. Ki mondta, hogy rossz dolog megöregedni? 

A legkirályabb, hogy múzeumokban, mozikban, színházakban (még soha nem voltam itt színházban), 50 %-ért mehetek be. Tömegközlekedésben is valami hasonló. Ramat Ganban 30 %-kal kevesebb a helyi adó az öregeknek. Valami kedvezmény van a vízen és villanyon is.

Kaptam a társadalombiztosítástól is levelet, hogy ha akarom, akkor megkaphatom az állampolgári alapon járó csekély nyugdíjat, mindaddig, amíg itt lakom, és nincs 5180 sékelnél több munkából származó jövedelmem. Vegyem ezt jelzésnek arra a dilemmámra, hogy menni vagy maradni?

Amikor mondom a smone eszrét, abban van egy rész, ahol a személyes kéréseinket mondhatjuk. Nehezemre esik magamnak kérni, valaki javasolta, hogy kérjem azt, hogy találjak itt munkát, de ez valahogy nem tudott kijönni a számon. Csak annyit kértem, hogy lássak tisztán abban a kérdésben, hogy menni akarok vagy maradni. Most mintha valaki kérdezné: "Hülye vagy? Ez nem elég jelzés?"

Nem hallgatok rádiót, csak pénteken. Rájöttem, hogy annyira gyorsan és zaklatottan beszélnek, hogy ez engem is zaklatottá tesz. Semmire nincs kevésbé szükségem, mint arra, hogy zaklatott legyek. 

A lakástulajdonos felbaszta az agyam. Már ott tartok, hogy a szőr feláll tőle a hátamon. Legutóbbi akciója az volt, hogy letagadta, hogy mondtam volna, hogy szerdán nem tudnak jönni lakást nézni. Igaza van, nem mondtam, hanem az sms-ére válaszoltam sms-ben. Ilyet már egyszer csinált, és most ezen már annyira felhúztam magam, hogy héberül - valószínűleg rossz héberséggel - mondtam, hogy ne viselkedjen úgy, mintha idióta lenne. Akik ismernek, tudják, hogy ilyen nagyon ritkán jön ki a számon. Persze most is finomabban fogalmaztam volna, ha lenne elég szókincsem. Ráadásul a hangom erőteljességén is hallhatta, hogy ne tovább. Mondta megnyugtató hangon, hogy jó-jó, ő sem idióta és én sem, csütörtökön fognak jönni.