Marciéknál ebédeltem. Örültem, hogy meghívtak, mert egyedül lettem volna, és a karácsony nekem még mindig a családról szól, bár nem fűződnek hozzá nagyon kellemes emlékeim.
Utána gyalogosan hazamentem, de annyit
ettem, hogy nem gyalogoltam le a telítettségemet az úton. Úgyhogy elhatároztam,
hogy elmegyek futni. De mivel kezdett sötétedni, ezért nem a Ligetbe mentem,
hanem az Orczy kertbe, amit a gyerekkorunkban Asztalos János ifjúsági parknak
neveztek.
Most utánanéztem a Gugliban, hogy 56 októberében a tömeg
meglincselte Asztalos Jánost, aki a Pártházat védte. Nem csodálom, hogy nem
akarunk rá emlékezni.
Most csak másfél km-t futottam,
mert nincsenek azok az útkereszteződések, ahol le szoktam lassítani, és ennyitől már kifulladok. Majd talán később növelem. De nem biztos. Ahogy jól esik.
A születésnapomon volt a szervezet évvégi bulija. Ezen megünnepeltek.
Az ügyvezető felköszöntött, még virágot is adott, és Orákulumnak nevezett a
Mátrix című filmből. Ezt nekem már korábban is mondta, hogy olyan vagyok mint
az Orákulum, de már csak haloványan emlékszem a filmre.
Én meg mondtam, hogy ennyien még
soha nem ünnepeltek. A Facebookon is valaki felköszöntött születésnapomra, és
aztán egy csomóan. Nagyon jól esett. Pedig mindenhol, ahol csak lehetett,
kitöröltem a születésnapi dátumot, talán csak a Linkedin-en nem tudtam.
M. kérdezte, hogy a kislány, akit
kisegítettem, felhívott-e, hogy visszaadják a pénzt. Én teljesen elfeledkeztem
róla. Nem hívott fel, és most már nem is bánt a dolog. Örülök, hogy egy
pillanatra örömet okozhattam a családnak. És most sajnálom a kislányt, akinek
15 éves kora ellenére koldulnia kell. Lehet, hogy mégis csak kellene munkát
adnom neki? Felajánlotta, hogy takarítana nálam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése