Rossz kaland

Ügyintéztem. A Díjnetben. Aztán elmentem a Lehel piacra. Vásároltam, és amikor már elindultam volna hazafelé, megszólított egy 15 éves forma lány. Hogy nem tudnék-e pénzt adni neki. A zsebemben mindig van pénz, hogy koldusoknak adjak. Elővettem az összes maradékot, ez 110 forint volt, amikor megszólalt, hogy nem vennék-e inkább készételt. Mondta, hogy hatan vannak testvérek, és az apja négy hónapja elhagyta őket. A legkisebb testvére hat hónapos. Kimentünk a grillcsirkéshez, és vettem egy egész grillcsirkét, egy májas hurkát, és egy rántott húst. Amit kért.

Aztán elővette a recepteket, hogy nem váltanám-e ki a gyógyszereket. Nagyon elnyűttek voltak a receptek és piszkosak. Ahogy egy sokgyerekes családnál van, amikor elől hagyják a dolgokat. Felmentünk a gyógyszertárba, és a tápszeren kívül mindent kiváltottam. Ehhez az önkéntes betegbiztosításomat használtam. Azt nem is tudom, hogy a tápszert miért nem tudták odaadni. De a lány sejtette, hogy az nem fog menni. Megtudtam, hogy nyolcadikos, és ápolónőnek akar tanulni, ha végez. Ennek nagyon megörültem, Isten tudja, hogy miért. Azt hiszem arra is gondoltam, hogy 16-éves korában ki fog hullani az iskolarendszerből. Ahogy Pokorni mondta, „megy a lecsóba”. Vidéken lakik, de már nem emlékszem a település nevére. Hármas tanuló. Reggel óta kint van, de eddig még senki nem hallgatta meg.

Mondta, hogy albérletben laknak, és nem tudják fizetni az albérleti díjat, sem a villanyszámlát. Átmentünk az utca túloldalára, vettem fel pénzt, kicsit többet, mint amit a villanyszámlára mondott. Közben folyamatosan beszélt, a családsegítőről is mondott, hogy onnan ezt és azt kapnak, de azt mondták, hogy nem tudnak mindent adni. 20-án jön meg a családi pótlék, ezt úgy mondta, hogy gyerektartás, de annak az érkezését nem tudhatja ilyen pontosan, szerintem.

Azt is mondta, hogy a testvérei kipucolták a cipőiket, és kirakták az ablakba, de nem tudtak semmit belerakni. És nem vennék-e csokit. Bementünk a CBA-ba, és egyenesen a csokikhoz mentünk. Vettem két aprócsokis csomagot, nem Mikuláscsomagot, hanem annál értékesebbet, amiben csak kicsi csokik voltak, és még akart kérni egy táblacsokit. Ekkor már kezdett elegem lenni, és mondtam, hogy azt már nem.

Elkérte a telefonszámomat, mondván, hogy lehet, hogy Anyukája föl akar hívni, hogy nem rossz úton szerzett ennyi mindent. Mivel nem volt nálam toll, bementünk egy gyógyszertárba, és felírta a számomat.

Aznap rossz kedvem volt. Úgy éreztem, lehúztak. Nekem eszembe sem jutott megkérdezni a nevét, sem a telefonszámát. Ő mondta, hogy 22-én kifizetik, amit adtam, de nem hittem el neki, és mondtam, hogy nem fontos.

Másnap felhívott, és akkor megtudtam, hogy Julcsi a neve. Beszámolt, hogy mindenki örült a kajának, reggel a testvérei megkapták a mikulást is. Az anyukája azt mondta, hogy engem Isten küldött. A tulajdonos eljött, hogy megnézze, hogy kifizették-e a villanyszámlát, és akkor azt mondta, hogy a lakásbérleti díjat is fizessék ki, amivel tartoznak. És akart tőlem erre is pénzt kérni, merthogy még valakitől kérhetne, de nem biztos, hogy ott kap. Azt mondtam elég ingerülten, hogy nincs több pénzem, nem adok. Ő is folyamatosan beszélt, meg én is, aztán elköszöntem, és letettem a telefont. Azóta nem hívott.

Nehéz érzésem volt. Most már viszont tudom a fele nevét, és a telefonszámát. Aztán kicsit később már csökkent a nehéz érzés. Azt gondoltam, hogy a tulajdonosnál is próbálkozhat, meg annál a másnál is, akit említett a telefonban. Értem, hogy én vagyok a legkönnyebb, akit lehúzhat, de elértük a határaimat.

Amikor hazajöttem, kidobtam minden adománykérő papírt, akik szegényeknek gyűjtöttek. Később meggondoltam, és adtam a Magyar Hangnak, akik a demokráciáért gyűjtenek.

Most inkább szégyenérzetem van. Nem tudom, hogy attól, hogy lehúztak, vagy inkább attól, hogy az utolsó kérését nem teljesítettem.

Hallottam, hogy kiadták Polcz Alainnek a Gyermekkorom című könyvét. Erről jutott eszembe, hogy bár a gyerekeim sose kérdeznek a gyermekkoromról, valószínűleg nem is tudják, hogy mit kérdezzenek, de fogok írni egy ilyen témájú naplót. Majd ha meghalok, megtalálják, ha megtalálják, és akkor érdekes lesz nekik. Nem tudom, meddig jutok el, eljutok, ameddig eljutok.