Nyaralok

Tegnap éjjel azt álmodtam, hogy a dzsukvadász cica levadászott három csótányt a szobámban. Ott feküdtek, és azt mondtam, hogy ez azért sok. Aztán felébredtem. Ma, amikor felébredtem, ez a szerencsétlen hevert a kövön. Észre sem vettem, amikor a cica szórakozott vele.

Akartam irni, de egyrészt a gépem bemondta az unalmast, másrészt a csütörtöki terrortámadás minden mást háttérbe szoritott. Nem volt kedvem örömködni. Aztán ketten is mondták, hogy ez itt mindennapos, de azért még mindig elszomorodom, amikor a TV-ben mutatják a családot, meg a fiatal férfit, akik meghaltak. Ez itt nehezedni fog. Egyiptommal látványosan romlik a kapcsolat. Már a diplomaták visszahivásánál tartanak. Megint több rakétát lőnek ki, nemrég egy Beer Sevára esett, meghalt valaki. Az ENSZ szavazás szeptember 20-án is kiindulópontja lehet összehangolt támadásoknak. Juli meginterjúvolta a sátoros tünetőket, és kérdezte, hogy meddig maradnak. Azt válaszolták, hogy lehet, hogy szeptember 20-a körül be kell vonulni, de aztán visszajönnek. Ez a veszély a mindennapok része, de azt hiszem, hogy akik a légiriadót hallják, azoknál elég természetes lehet a szorongás. Juli mesélte, hogy Askelonban van egy játszótér, és az egyik épitett játék bunkerként is szolgál. 15 másodperc alatt kell bunkert találni, ha megszólal a sziréna. Vasárnap az ulpánon feldolgoztuk a hireket, és tanultunk szavakat, mint terrortámadás, rakéta, ilyenek.

Vége az ulpánnak. A következő szakasz októberben kezdődik. Amikor olyan nagyon kedvetlen voltam, jobban zavart, mint máskor, hogy a franciák franciául beszélnek hangosan, a dél-amerikaiak spanyolul, én meg nem hallom a héber magyarázatot. Egyszer, amikor már nagyon elegem volt ebből, megszólaltam hangosan magyarul. Hosszan magyaráztam. Csönd lett, néztek rám döbbenten. Rajtam kivül senki nem értette, mit beszélek. Aztán a tanárnő csöndben kérdezte, hogy magyarul beszélek-e. Mint utóbb kiderült, megijedt, hogy megőrültem. Aztán héberül elismételtem, amit magyarul mondtam, hogy nekem az ő egymásnak szóló magyarázatuk zaj, ami zavar. Akkor a tanárnő is ráerősitett. Őt is zavarta.

Az utolsó időben megint volt a tanuláshoz kedvem. Ez úgy jött vissza, hogy az ulpánon is panaszkodtam, hogy úgy érzem, megálltam a fejlődésben. A tanárnő a munkája kritikájának tekintette, a többiek vigasztaltak igy-úgy, a dominikai srác azt javasolta, hogy esetleg menjek vissza ulpán alefbe. Na, itt elszállt az agyam, Viccelsz, kisfiú? Én tudom legjobban a nyelvtant a csoportban. Abbahagytam a panaszkodást. Az indulat lökést adott. Megcsináltam az összes leckét.

Sőt, nemcsak a leckét csináltam meg, hanem elmentem a szochnutba is, hogy tanácsot kérjek, és találkoztam valakivel, aki az ulpánon hirdette magát, hogy segit a letelepedéssel kapcsolatos nehézségekben. Egy kedves középkorú férfi, kiderült róla, hogy szintén szervezetfejlesztő volt, de ő dél-Afrikában. Megbeszéltük, hogy elküldöm az önéletrajzomat. Elküldtem egy gestaltosnak is, ő 300 ismerősének küldte tovább.

Megvan az első izraeli coaching ügyfelem. Rettentően örülök! Csak beindul a bolt!

Kedves öreg barátom agyvérzést kapott. Most már a rehabilitációs osztályon van. Bementem hozzá, és mondtam, hogy hülye viccei vannak. Erre elkezdett vicceket mesélni. Régi pesti vicceket.

Szeptemberben megyek Pestre, addig Julinál van az irodám, az ő gépén dolgozom. Legalább a cica sincs egyedül. A tengeren töltök egy órát, aztán visszajövök és emailezek. Most nyaralok.

Ha hozzak valamit, szóljál.