A ló tanítása

Pisti visz ki a reptérre. Türelmesen megvárja, míg kikérdeznek, megszerzem a beszállókártyát, elkísér az ellenőrző pontig, elköszönünk, bemegyek. Bent megveszek mindent, amit akartam, aztán ténfergek kicsit. Fura érzésem támadt. Boldog vagyok. Nem azt érzem, hogy hazamegyek, annak a nyugalmát, hanem izgatottságot. Megyek a szerelmemhez, aki vár rám. Ezt a ló tette velem. Egész biztos, hogy ő volt.

Az úgy kezdődött, hogy a nyári konferencián valaki megnyert engem. Felkínáltam két coaching ülést, és ezt elnyerte. Később megtörtént a két ülés, aztán írt, hogy ez volt élete legjobb nyereménye. A szeptemberi nyílt estére elhozta kollégáját, Józsit. Ott is coacholtam valakit, utána megbeszéltük, hogy ki mit látott. Józsi felkiáltott, hogy ez manipuláció volt. Elgondolkodtam, és mondtam, hogy igen. Olyan utakra vittem a kliensemet, amelyekre egyedül nem ment volna. 

Józsi bejelentkezett az iskolába, beszéltünk, elmondta, hogy lovakkal dolgozik, menjek nézzem meg, próbáljam ki, ő fog coacholni engem a lóval. Tetszett az ötlet, belementem. A feladatom az volt, hogy érjem el, hogy a ló arra és akkor menjen, amerre és amikor én akarom, álljon meg, amikor azt akarom. Levette a kantárat és a szárat, a ló pedig legelni kezdett. Kicsit rángattam a fejét, de féltem tőle. Néha megengedte, hogy hozzábújjak. Amikor megtámasztottam a fejemet rajta, az nagyon békés volt. Azt hagyta, de azt nem tudtam elérni, hogy velem jöjjön. Dühös és elkeseredett lettem. Tehetetlennek éreztem magam. Akkor kezembe adta a szárat, hogy hajtsam el a lovat. Tényleg, milyen igaza van, a harag taszít, nem hív. Jó sokat futottam, a ló elől, én utána, a szárat lengetve, dühösen kiabálva. Alig kaptam levegőt. 

Akkor Józsi mögém állt, és apró finom hangokat adott ki. Szoborként álltunk, a ló egyre kisebb körökben járt körülöttünk. Ha kinyúltam utána, elugrott. Megértettem, hogy nem szabad túl gyorsan mozdulni, tovább kell várni. Közben megfigyeltem Józsi hangjait és a kezét, ahogy a lovat arra készteti, hogy ne emelje fel a fejét. Azt is megértettem, ha felemeli a ló a fejét, ő a vezető, ha elfogad vezetőnek, lehajtja a fejét. Rájöttem, hogy szelíd erő kell és kitartás.

Végül kantárral és szárral elindultunk, a ló meg én. Békésen bandukoltunk egymás mellett, én dúdoltam neki. Amikor karonülő gyereket tartok, mindig énekelek. Most a lónak énekeltem. Aztán már szár nélkül is jött, ha megállítottam, megállt. 

Valami kinyílt bennem. Valami érzés-csatorna. Ez a kép. Szabadabban áramlanak az érzések bennem. Jobban szeretek. Csöndben, finoman változom. Talán észre sem lehet venni.