Szombat délen

Valaki azt mondja, hogy az utolsó beírásaim nyomasztóak. Hurrá! Ezek szerint átjön a hangulatom. Amíg nem tudom, hogy lesz-e coaching school, addig ez van. Ha tudom, akár lesz, akár nem, már tudni fogom, merre menjek tovább. 

Voltam Jehosuánál a sátrában. Beszélgettünk, de valami furcsa volt. Nem volt olyan jó érzésem, mint a legutóbbinál, nem volt mélység, nem volt intimitás. Amikor eljöttem, akkor már nem furcsa, hanem rossz volt. Fölöslegesség érzés. Akkor ezt most hanyagoljuk. 

Beer Sevától harminc kilométerre szombatoltam. A falu nekem Amerikát idézi, tiszta, rendezett. Tali kolléga, Gestalt terapeuta, a férje szociális munkás délen. A sátrukban vacsorázunk. A kisebbik fiú katona, húsz éves, és a kapcsolattartó a jordán hadsereggel, valamint most helyettesíti a szabadságon lévő ezredest. Egész este szól a telefonja, intézkedik. Ámulok. Itt egy húszéves gyerek, és olyan felelősséggel dolgozik, amit el sem tudok képzelni. Kérdezem, hogy miben jó. Nem szereti a kérdést, válaszol, de visszakérdez, hogy én miben vagyok jó. Válaszolok, és abbahagyom a faggatását. 

Alszom a sátorban, kellemesen hűvös van. Távolból kutyaugatást hallok, nincs más zaj, olyan, mintha Magyarországon lennék egy faluban. Aztán a szúnyogok elől bemenekülök a szobámba. Hajnalban ébredve férfiéneket hallok. Rájövök, hogy ez müezzin, imára hívja a muszlim hívőket. Másnap elmegyünk a zsinagógába. Vagy negyven férfi, hat nő. Egy zsinagóga, a vezetőinek légkörét jól mutatja, hogy mennyi nő van. Ahol a nők egyenrangúak, ott sokan vannak. Ahol nem, ott kevesen. 

Ebéd közben repülők hangját halljuk. Mondják, valami történhetett Gázában. Egész nap a férjjel beszélgetek. A Gáza melletti települések is az ő területéhez tartoznak. Kérdezem, hogy hogyan tudnak emberek élni a mindennapos rakétatámadások légkörében. Mondja, hogy kialakítanak közösségi együttműködéseket, és nagyon sok önkéntes dolgozik azon, hogy lelkileg túléljék ezt a helyzetet. Fesztivált is rendeztek Askelonban az argentín kultúra ünneplésére, amire jöttek az egész országból. Mond egy helyi viccet, hogy valakit nagyon bosszant az autópályán egy másik autós. Leszorítja, az felborul. Ő is megáll, hívja a mentőt, rendőrséget, aztán két hétig ott ül a kórházban a felborult sofőr mellett. Majd megy tovább, és a következő helyzetben megint leszorít valakit. Ez az izraeli mentalitás.