A múlt héten Mea Searimban megtámadtak egy katonát. Rokonait látogatta a legkeményebben ortodox területen, itt az ún. szatmáriak élnek, akik arról híresek, hogy a férfiak többsége csak Tórát tanul, a nők szülnek és dolgoznak, hogy eltartsák a családot, ha egy nő farmerben lép be a területükre, kiköpnek felé, nem ismerik el Izraelt zsidó államnak, ezért nem fogadják el, hogy valaki katonának menjen. Így logikus, hogy büntetik azt, aki ezt nem tartja be.
Rájöttem, hogy eddig nem politizáltam a blogon. Részben talán azért, mert úgy érzem, nem tudok még eleget az itteni életről. De ez nem tartható sokáig, az életem nem csupán az enyém.
Yair Lapid a második legtöbb szavazatot kapta az izraeli választáson. Én is rá szavaztam volna, ha le nem csúszom a választásokról. Féléves pártja, a "Van jövő" nevű így kormánypárt lett. Ő maga Tomi Lapid, a magyar származású író és politikus fia, egyébként zenész, azaz maga is médiaszemélyiség, vonzó, magabiztos, a médiában jól mozgó férfi. Az izraeliek egyébként is szívesen szavaznak valaki újra, a botrányok ezek szerint nem teszik őket apatikussá, mindig bíznak az újonnan politikussá válókban.
Lapid nemcsak a vonzerejével nyert, hanem a harediek katonakötelezettségének követelésével is. Az már régóta szúrja a többségi nem vallásos izraeliek szemét, hogy az ő gyerekeik a katonaságban kockáztatják az életüket azokért is, akik a Tóratanulásnak és semmi másnak szentelik az életüket. Így Lapid nyert, és az első követelése az volt, hogy harediek ne legyenek a kormányban, vagy ő lép ki. Ezzel kockáztatta volna Bibi kormányalakítását, így Netanjahu belement.
Most a kormány elfogadott egy olyan törvényjavaslatot, amely szerint a haredi fiatalok közül csak néhány ezer foglalkozhat kizárólag a Tórával, és többségüknek is kötelező lesz a katonaság vagy a polgári szolgálat. Meglátjuk, a Parlament mit szavaz meg.
Úgy vagyok, mint a viccbéli rabbi, aki, amikor egy veszekedő házaspár kérte, hogy tegyen igazságot, akit éppen meghallgatott, annak mondta, hogy "igazad van". Amikor a bóher mondta neki, hogy de rabbi, nem lehet mindkettőnek igaza, amikor ellentétes dolgokat mondanak, akkor neki is azt válaszolta, hogy "igazad van, fiam".
Értem és elfogadom, hogy a nem vallásosak vagy nem szélsőségesen ortodoxok nem akarnak több terhet viselni azért, hogy azok tanulni tudjanak. Nem akarják az életüket kockáztatni, amikor azok nem teszik ezt. És azt is értem, hogy a vallástalan Lapidnak fogalma sincs arról, hogy akik "csak" tanulnak, azok a közösség többi, nem tanuló része helyett is csinálják ezt. Ők azon vannak, hogy a hagyomány, amely fenntartja a zsidóságot, életben maradjon. Valaki mondta, hogy nem a zsidók tartják meg a szombatot, hanem a szombat a zsidóságot. Az ókor nagy kultúrái mára vagy eltűntek, vagy csak a nevük maradt meg, az arcukat elveszítették. Ha a zsidó kultúra szigorúsága eltűnik, a zsidók beolvadnak, elvész a kultúra. Ez a veszély kétezer év óta fennáll, azok tartják fenn a rendszert, akik ellenállnak a beolvasztási kísérleteknek, minden veszélye és nehézsége ellenére.
Ha csak az egyén számít, a benne lévő kultúra rendszere nem, akkor könnyebb a túlélés egyénként, beolvadva az aktuális kultúrába. Ez az előny, és az ár az arcvesztés.
Micike azt mondja, ami a zsidók között zajlik, az zajlik a világban is. Ezek szerint nem lesz egyhamar béke.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése