2013. július 21., vasárnap

Test és lélek

A Gestalt terápia tréningen, ahova behívtak szupervízióra, szerveztek egy body work műhelyt. Ezt héberül Test-lélek-nek hívják. Szóval, részt vehettem ingyen. A műhely két és fél napos, a második évfolyamosok vesznek részt rajta, meg én. Arie vezeti, már ismerem régről. Amikor be kell mutatkozni, azt mondja, hogy én vagyok a magyar Nurith Lévi. Ez hat. Wow - mondják a résztvevők, és tisztelettel néznek rám.

Aki nem izraeli, és aki nem gestaltos, annak fogalma sincs, ki az a Nurith Lévi. Ezért ez a bemutatás elég pontos. Aki nem gestaltos és nem magyar, annak fogalma sincs, ki az az Erős Ila.

Még mindig nem tudom, miért váltottam egy biztos jelenből egy bizonytalan jövőbe. Van valami megmagyarázhatatlan magabiztosságom, hogy fel tudom itt is építeni magam, és van egy megmagyarázható kimerültségem ebben. Most két egyetemi képzésen vagyok közreműködő, két itteni magyar akar velem dolgozni, egy izraeli mondja azt, hogy még nem tudja mit, de valamit akar velem dolgozni, lehetőségek, amelyek vagy valóságok lesznek, vagy nem, és közben azt érzem, hogy fáradok, lehet, hogy mire beérnek ezek vagy mások, addigra feladom.

A műhely beszélt nyelve héber, a nem beszélt nyelve Gestalt. Az utóbbi otthonos, mindent értek benne, könnyedén mozgok benne. A héber annyira kimerít, hogy amikor a harmadik napon az a kérdés, hogy mit várunk ettől a naptól, azt mondom, túlélést. Arie válaszol: welcome in Israel. Talán ezért is érzem magam itt otthon, mert annyira hiteles a túlélés iránti vágy.

Azzal a kicsi lánnyal akarok lenni, aki vér a véremből, és nem akarok azon a Magyarországon leragadni, ahol annyi küzdés és fájdalom volt a részem. Ez probléma, dilemma, helyzet, amely nem ad megnyugtató megoldást. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése