Szól a kakas már ...

Éjjel fél 12-kor ültem le a géphez ma először. Múlt éjjel alig aludtam, felébredtem, és végignéztem a filmet, amit Judit belinkelt a Facebookra. Négykor feküdtem, reggel fél nyolckor keltem, Julival Jeruzsálembe mentem, mert Szonja felszámolta a háztartását, én is elnyertem néhány dolgot, és Juli megígérte, hogy elhozza nekem, csak menjek vele reggel, amikor dolgozni megy. 

Megnéztem, hol dolgozik, aztán elbuszoztam az Izrael múzeumba. Nem volt kedvem a melegben sétálni. Az olé igazolványom ott nem érvényes, egyébként is mondta a pénztároslány, már régi olé vagyok, nem új olé. Haha, a két és fél évemmel régi, "atik". Vicces. 

Megnéztem három kiállítást, a végén már szédelegtem. Mindig beleütköztem a következőbe, amely aztán rögtön elkezdett érdekelni. Mégis, amikor már nem tudtam több információt befogadni, megkérdeztem a múzeumőrt, hol a kijárat, mert magamtól nem találtam. Ha megtaláltam volna, lehet, hogy kevesebbet látok. Mindenesetre a legizgalmasabb egy több mint 300 ezer éves koponyadarab volt, meg a zsidó női öltözetek különböző országokban. A zsidó élet kiállításon az első tárgy, amelybe beleütköztem, egy tizenkilencedik századi szarvasi halottas hintó. 

A magánemailjeimen 460 olvasatlan email volt, ezt letornáztam 130-ra. Úgy tettem, hogy behívtam az automatikus küldéseket, és sorra töröltem őket. Ebből rájöttem, hogy túl sok automatikusan küldött emailt kapok, úgyhogy ezekről vissza fogok lépni. Be sem tudnám fogadni, annyi információ érkezik. Szerintem ez betegít, ha valaki nem tudja megállítani. A legkevesebb az, hogy szétszórttá tesz, gyors és felületes olvasásra szoktat. 

Kaptam ismertetést a Coaching Camp-en történt "fellépésemről". Jó volt olvasni. Idemásolom. "Sallangmentes jelenlét

A tábor időszakának – számos résztvevő szerint - az egyik legmélyebb hatásokat kiváltó programja Erős Ila nevéhez kötődik, aki a Gestalt –alapon működő coachingról tartott egy akvárium- típusú bemutatót. Ennek során Ila az egész plenáris teremben résztvevő , közel száz hallgatóban váltott ki egyszerre közös érzéseket, és szabadított fel gondolatokat. „Folyamatosan a szociális túlélőkészleteinket, sallangjainkat használjuk, aminek a hatására fegyelmezettekké válunk, és ugyanakkor ellehetetlenül a kontaktus a maga valójában másokkal és saját magunkkal”- kezdte a bemutatkozóját a szakember. Sallangmentes jelenlét- így definiálta Ila azt az állapotot, amikor a gyomrunkban érezzük azt a hatást, amivel kongruens az is, amit mondunk. Minden más pedig nem más, mint csupán csak díszítő elem, ami ezt az érzelmi hatást kioltja. A zsigeri őszinteség megnyilvánulásának a lehetőségét, az üzleti élet törvényei szerinti működést, és a coach jelenlétének, illetve gondolati, érzeti eltűnésének és a coaching folyamatába való visszajövetelének lehetőségeit is vizsgálta Ila az előadása során. „ Ha folytonosan pásztázzuk, vizsgáljuk a bensőnkben zajló jelzéseket, és  ezek szerint haladunk, jó útra kerültünk”- zárta az előadását a Gestalt- alapokon dolgozó coach."

Én azt a mondatomat szerettem, amit akkor mondtam, amikor rájöttem, hogy "a sallang öltöztet." Ez volt a mondat. 

Ahogy továbbgondoltam, arra jöttem rá, hogy minél inkább azzal dolgozom, amit érzek, látok, hallok, gondolok, annál kevésbé emlékszem azokra a módszerekre, technikákra, modellekre, amiket tanultam. Olyan ez, mintha megvennék valamit, és amim korábban volt, eltűnne vele. Van ebben megnyugtató, mert én magam talán mindig kéznél leszek magamnak, de ijesztő is, hogy csak ilyen egyszerű eszközöm van. 

Valamiért erről eszembe jut a mese, hogy a rabbi, aki gyűjti az énekeket, hogy szombatonként újakat lehessen énekelni, meghallja egy legénykét énekelni a Szól a kakas már, mikor virrad már kezdetű dalt, és azt gondolja, hogy ez pontosan kifejezi a zsidók messiásvárását. Mondja legénynek, hogy adja el neki a dalt. A legényke gondolja, hogy bolond ez az ember, hiszen ha eladja, akkor is fogja tudni még énekelni. Igen ám, de amint kifizette neki a rabbi a pénzt, abban a pillanatban elfelejtette a dalt. 

Nem tudom, hogy jön ez ide, de idetolakodott.