2013. augusztus 18., vasárnap

hűtőszekrényes kalandok

Az ingyen kapott hűtőszekrény annyira kicsi volt, hogy a meleg miatt szombatra csak levest főztem, mert több minden nemigen fért volna be. Így is inkább folyt, mint hűtött. Belül mindig állt a víz, kívül néha. Szóval úgy döntöttem, ez nem állapot, kell egy másik. 

Megnéztem az Agora nevű honlapot, ahol ingyen adnak dolgokat, csak vigyem el. Aztán a Másodkézből honlapot, ahol használt dolgokat lehet venni. Yael segített, felhívta az egyik hirdetőt, megbeszélte vele, hogy másnap elmegyünk megnézni a hűtőt, meg mivel költöznek és mindentől meg akarnak szabadulni, a mosógépet is. A pasi mondta, hogy fogja Yaelt hívni, hogy pontosan mikor. Nem hívta, Yael félóránként hívta őt, "csöngött, csöngött, és bumm", azaz kinyomta a hívást. 

Odamentem Yaelhez, azt javasolta, hogy ne szarakodjunk, vegyünk hűtőt garanciával. Elvitt a givatajimi bevásárló központba, az elektromos cikkek osztályára. Eladónak mondja, hogy kis hűtőt keresünk. Az kérdi, hogy mennyire kicsit. Mondom, kis közepest. Erre mutat egy hatalmasat. Látva az árát, mondom, túl nagy. Mutat egy másikat, majd egy harmadikat, amelyik kisebb, mint az előzők, bár még mindig sokkal nagyobb, mint amire szükségem van. 

Ügyes ez a közel-keleti metódus. Mutatsz két olyat, ami biztos nem kell a vevőnek, a harmadikra már megpuhult. A mintázatot felismerem, már nem először találkozom vele, mégis hat. A harmadikba beleszerettem. Nem gondoltam volna, hogy egy hűtőszekrényt szépnek találok, pedig igen. Talán azért, mert nem fehér, hanem fémszínű, talán másért, de már nem tudok ellenállni. 2400 sékel, ez kb. 150 ezer forint, viszont havonta 100 sékelt vonnak le a bankszámlámról, kamat nincs. Yael is rábeszél, megveszem. 

Hívnak, hogy ma hozzák a hűtőt. Megkérdezem, mennyit kell a szállításért fizetnem, mondják, semennyit. Azért előkészítek 50 sékel borravalót. Hív a szállító, kérdezi, hanyadik emelet és van-e lift. Mondom, harmadik és nincs. Nem baj, válaszolja. Megérkezik, kérdem, akarja-e a régit. Mondja, rendben. Majd amikor az újat beállítja, a régit leviszi, mondja, hogy fizessek 150 sékelt, és szoktak borravalót is adni. 

Először nem jön ki hang a torkomon, aztán mondom, hogy itt van 50 sékel a borravalóra, oszt ennyi. Ő ragaszkodik ahhoz, hogy fizessek még legalább 100 sékelt. Begurulok, annyira dühös leszek, hogy keverem a hébert angollal, mondván, nekem azt mondták, nem kell fizetnem, és ha ő mondta volna, hogy a régi elviteléért kell fizetnem, akkor nem vitetem el. De pedig így van, a régi leviteléért az utcára kell fizetnem. Akkor inkább hozza vissza, nem akarok többet fizetni. Alkudni kezd, akkor még adjak 50 sékelt a felajánlott 50 mellé. 

Továbbra is hebegek-habogok, de nem engedek. Mondom, hogy sajnálom, de nincs több pénzem. Erre ő: ja, ha nincs, akkor jó. Megköszöni és elmegy. 

Ez túl sok volt, egyébként is éjszaka csak öt órát aludtam, délután ledőlök. Az első gondolatom elalvás előtt, hogy mi lesz, ha költözöm, és megkarcolják a szépséges új hűtőmet. Ez az aggódás annyira baromságnak tűnik, hogy inkább elalszom. Mire félóra múlva felébredek, már elmúlik az aggodalmam. 

1 megjegyzés:

  1. A régi hűtő nem volt az utcán, úgyhogy vsz. elvitték és eladják. Kicsit túl sokat akart a pasi markolni. Nekem jó iskola, a következő fejlődési fok az lesz, amikor már ki sem akadok. :)

    VálaszTörlés