Hőség

Nehézség. Budapesten a kicsi lány, aki, ha kellően kitartó vagyok, elfekszik rajtam, ellazul, nincs a világgal kapcsolata, csak létezik. És a céljaim. Befutni, sikeresnek lenni Izraelben. Cél és létezés. Vagy az egyik vagy a másik. Ha a kicsi lányt választom, az Magyarország. Innen menekülnék. Nem az aktuális politikai helyzet miatt, vagy nem csak emiatt. 

A négyes villamos helyett buszok közlekednek. Felszállok a végállomáson. A busz régi, nincs rajta légkondi, iszonyúan meleg van. Még senki, csak a sofőr és én. Előremegyek, megkérdezem, hogyan bírja ezt a meleget. Beszélgetünk. Mondja, hogy fél 7-től fél 4-ig jár oda-vissza, már kérték a BKV-t, hogy szereljenek be légkondit és fűtést, de a tűzveszély miatt nem szerelnek. Mondom, hogy a döntéshozók nem utaznak BKV-val. Nem válaszol, és értem is. Neki ez a megélhetése. Amikor leszállok, elköszönök tőle. 

Elönt a feladathalom, amit magamra veszek. 

Egyszer Laci mondta, hogy az idő összesűrűsödik. Ezt élem meg a szupervíziós csoportban. Mindig úgy megyek oda, hogy most hazamegyek, pihenek. Aztán olyan intenzív történések vannak, amitől a végén egyáltalán nem pihenésnek élem meg. Most legutóbb is sírások voltak. Egy dühös, valaki támadásnak élte meg, ahogy a csoport az egyik témában nekiment valakinek, akivel azonosult, azzal, ahogyan az védte magát. Egy elégedett sírás, akinek a témáját nem választotta a csoport, mégis választ kapott a kérdéseire. Valami egészen különleges, ami ilyenkor zajlik. Valaki azt mondja, hogy olvasva a blogomat, még mindig nem tudja, hogy mit csinálok. Én sem egészen. 

Ügyfelemmel dolgozom, annyira kimerültnek érzem magam, hogy felállok, mozgok. Utóbb mondja, hogy depressziós volt mostanában. Ettől helyükre kerülnek a dolgok, már nem érzem annyira fáradtnak magam, leteszem, ami nem az enyém. A végén mondja, hogy megkönnyebbült. 

A HR-es hív, hogy beszéljünk az ügyfelemről. Kezelési útmutatót adok hozzá. Nem viseli el a nem egyenrangú kapcsolatot. Ha segíteni akarnak rajta, az kiveri a biztosítékot. De ha érzi az erőt, és azt, hogy védem a saját területemet, azt tiszteli. A HR-es hálás, megértett eddigi jelenségeket. 

Másik ügyfelemmel lezárjuk a folyamatot. Mondja, hogy biztos jobb vezető lett, mert simábban mennek a dolgok, de amit nagyon lát, az az, hogy a magánéletében jobban kezeli a kapcsolatokat, és ezt mások is jobban veszik. Meghatottnak látom, ahogy lezárjuk, megöleljük egymást. 

Ketten dühösek rám. Nem egyszerre, nem is ismerik egymást. Azt hiszem, féltékenyek, hogy mással állok össze arra, amire szükségem van, közben tudják, hogy mert tőlük nem kaptam meg.

Valaki kioktat, hogy jogok és kötelességek egyaránt vannak. Nem válaszolok, mosolygok, még nem ismer eléggé. Pár évvel ezelőtt dühösen reagáltam volna erre, de most is, ha megint előkerül ez a téma, fogom neki mondani, hogy nézzük meg, milyen jogokkal éltem, milyen kötelezettséget nem teljesítettem, és mik a következmények. Nem hagyom magam zsarolni. 

Jó hazaérni. Valahogy ez a ragacsos meleg most jól esik. A lakásban 30 fok van, mégsem szenvedek tőle. Mindent kinyitok, enyhe légáramlatban ülök. Hazajöttem pihenni.