A parkban futás közben amerikai,
hatvanas évekbeli zenét hallok. Egyik kanyar után feltűnik egy elektromos
kerekes kocsi, benne ősz hajú, lófarkas férfi, a Nap felé fordulva. Tőle jön a
zene. Ez minden nap megismétlődik, amikor nyolc és kilenc között futok. Egyik
reggel csönd van, a kanyar után meglátom a kocsit, de nem ül benne senki. aztán
meglátom a férfit, ballag a kocsija felé. Odaköszön. A második kör után már
sétálok ezen a szakaszon, akkor megszólít. Megtudom, hogy a hatvanas években
Angliában zenész volt, a Searcher nevű bandát hozta létre és vezette, ő maga
szaxofonozott. Azt mondja, nagyon sikeresek voltak, aztán feloszlottak, ahogyan
minden más banda is. Most is zenélget, van két szaxofonja, dobfelszerelése. A
futásban megizzadtam, fázni kezdek az árnyékban, úgyhogy elköszönök, megyek a
szabadtéri edzőgépekhez.
Most Budapesten két, nagyon intenzív
hetem lesz, úgyhogy lemegyek a tengerhez is. Bár fúj a szél, még sincsenek
hullámok. Még a "nincs parti őrség, úszni tilos" tábla előtt bemegyek a vízbe. A
víz nem annyira áttetsző, mint szokott. A parton sincsenek sokan, a vízben
rajtam kívül senki. Nagyon jólesik az úszás erőfeszítése, a víz hűvös
simogatása. December elseje van.
Egy lakáshirdetésre megbeszélem a
tulajdonossal, hogy megnézem a lakást. A HaTikva, azaz A remény nevű környék.
Igazi közel-keleti hangulatú egy vagy kétszintes fehér kockaházak, fa, növény
alig. Több feketét látok, mint másfelé. Meglátok egy fiatal nőt babakocsival,
megkérdezem, hogy itt lakik-e és biztonságos-e a környék. Itt lakik, és nem
biztonságos. Láthatóan szívesen beszél a helyzetről. Azt mondja, csoportok
harcolnak egymással.
A ragyogó napsütésben továbbra is
tetszik a hely. A kapun belépve már nem annyira. Belső udvarra érek, ott
melléképület, ajtaja nyitva, láthatóan laknak benne. A házba belépve, mindenhol
szemét, csikkek. Felmegyek a második emeletre, és belépek a lakásba, amelyet 55
nm-esnek van meghirdetve, szerintem nem lehet több 45 nm-nél, de nagyon
otthonosan berendezve, szépen kifestve. Sütő és hűtő is van. Valahogy fontossá
vált, hogy legyen sütőm. Rokonszenves középkorú asszony fogad. Kiderül, hogy a
lakók egy része nem fizeti a házfenntartás díját, ezért a gondnok nem takarít.
Ezt sem fogom kivenni. Már csak azért sem, mert délre néz az ablak, az ablak
előtt nincsen az a faizé, amely árnyékol, hanem az ablakon belül függöny. Áprilistól
októberig egész nap mennie kellene a légkondinak. De ha lenne pénzem, vennék
itt, ezen a környéken lakást. Lehet, hogy most nem biztonságos, de előbb-utóbb
az lesz.
Rájöttem, hogy
a bérbeadóknak egy főnyeremény lennék. Idősödő, egyedülálló értelmiségi nő, aki
a Bar Ilanon tanít, csöndes, megbízható, kell ennél jobb?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése