Kón és Grün

Ma két és fél órán keresztül segített valaki, és nem jutottunk a végére. 

Még nem adtam fel, hogy a Cellcom ellen panaszt tegyek. A fogyasztóvédelem honlapján akartam a panaszt beadni, de panaszt nem lehet angolul beadni, csak héberül, és nem boldogultam a kitöltésekkel. Avivit segít. Ő a telefon egyik végén, én a másikon. 

Együtt töltjük, és amikor már nem tud követni, küldöm neki a képernyő képét, onnan leolvassa, ami írva van, és mondja, hogy mit csináljak. Két és fél óra után, amikor már majdnem vége, éjjel fél 11-kor eljutunk egy kérdőívhez, és megállapodunk, hogy két nap múlva folytatjuk. 

Eddig mindig azt mondtam, hogy szeretem az izraeli kultúrát, na most ennek vége. Nem elég, hogy a Cellcomnál azt mondják, én értettem félre, amit mondtak, még a fogyasztóvédelemnél is meg kell adnom a családi állapotomat, jövedelmemet, különben nem tudom folytatni a kitöltést, de ráadásul még így sem tudok a végére jutni. Mondják, hogy nagy a bürokrácia, eddig ez nem tűnt fel, de most értem. 

Ha ez sem működik, van még egy lehetőség, vagy kipróbálom, vagy hagyom az egészet. Majd akkor eldöntöm. 

Olvasom a Haarecet angolul, és nem bírom befogadni azt a sok igazságtalanságot, ami jön belőle. Izraelben is, máshol is. Eszembe jut a vicc, amikor Kón kérdi Grüntől, hogy miért antiszemita lapokat olvas. Grün mondja, hogy a zsidó újságokból csak a szenvedést látja, az antiszemita lapokból meg azt, hogy a zsidók a világ urai. Hát, nem jobb ezt olvasni?