Omerszámlálás

Pészach a fizikai megtisztulás időszaka. Eltakarítunk minden erjedőt, és hét napig nem esszük ezeket. Aztán omerszámlálás, a lelki megtisztulás időszaka. "Csak" esténként számláljuk a napokat. Az előzővel egyre jobban boldogulok, az utóbbival nem. Talán az, hogy csak számlálni kell, nincs program, terv, hogy mikor mit csinálok, ez nem megy. Mindig elfelejtem. Nem tudok eljutni az ötvenedik napra a felemelkedéshez. Maradok a földön. 

Akkor vannak a legkülönlegesebb terápiás üléseim, amikor holtfáradt vagyok. Ügyfelem ostorozza magát, hogy kisurran a tényleges problémái elől, helyettük könnyen kielégíthető igényeivel foglalkozik. Nem látom ezt olyan elitélendőnek, mint ő, mondom is neki, de nem hat rá. Olyanok vagyunk, mint akik két külön jégtáblán állnak, a hangok átjutnak a másikhoz, de közben eloszlanak. 

Egyszercsak azt veszem észre, hogy a fogam fáj, alig fáj, mégis befelé figyelek, ő csak a környezetem. A fogam apró, finom fájdalma van előtérben, ő a háttérben. Elmondom neki ezt az élményemet. Lassabban beszélek most, a hangom mélyül, mint aki inkább befelé figyel. Mély, sűrű csend lesz. Valami zajlik. Aztán mondja, hogy ettől a mondatomtól adott engedélyt magának, hogy ne ítélje meg magát. Nem sokkal ez után befejezzük az ülést, elmegy, és nem tudom, mi fog történni. 

A coaching iskolában az egyik résztvevő a második modulra egészen megváltozva érkezett. Elengedte a "mutassátok meg, hogy érdemes volt nekem idejönni" hozzáállást, helyette többet figyel befelé, hogy milyen is ő, és milyen hatással van másokra. Nem tudom, mi történt, de valami csoda-szerű történt. 

Foglalkoztat, hogy mi fáraszt ki. Mo-on alig foglalkozom Izraellel, de Izraelben a figyelmem és munkám nagy része Mo. Ha a jobb oldalam Izrael, a bal oldalam Mo, akkor ez úgy néz ki, hogy a bal kezemmel kissé jobbra nyúlok, a jobbomat erősen bal felé húzom. Összeszorul a tüdőm, nem kapok elég oxigént. 

Vigyáztam Rékára. Talált a földön egy bogyót, kérdezi, mi ez. Mondom, a fáról hullott le. Megpróbálja visszaragasztani a fára. Megjelenik egy idegen, felém fordul, mondja, hogy "anya". Mondom, hogy anya dolgozik, most én vigyázok rá, és gyöngéden körülfogom, hogy biztonságban érezze magát, de ne korlátozza a mozgásban. Elfordítja a fejét az idegentől, de néha kiles, hogy ott van-e még. Aztán a kedvenc kutyusa leesik a babakocsiról a földre. Felveszi, megrázogatja, majd ledobja. Felveszi, megrázogatja, majd ledobja. Ötször ismétli, aztán magához szorítja, mondja, hogy szegény. Gyakorolja a tikun olám-ot, a világ jobbítását.