Izraeli történések és gondolatok kicsit talán össze-vissza

Megnéztem a Kedves szavak c. izraeli filmet. Kedves és izraeli. Egyszerre szomorú és derűs. Amikor meghal az anya, akkoriban derül ki, hogy az apa terméketlen, nem lehet ő az apa. A három felnőtt gyerek először azt hiszi, az apa szórakozik, de azért csak elkezdenek utánajárni a dolognak. Az anyának volt egy arab szerelme, akitől a szülei elválasztották. Nem mesélem el, nem is annyira a történet érdekes, hanem a nagyon finom utalások a különböző izraeli felfogásokra. 

Iskolás lányok háborodtak fel azon a rendeleten, hogy nem hordhatnak az iskolában sortot. Szemben a fiúkkal, akikről nem szól a rendelet, így diszkriminatívnak ítélik. Amikor azzal próbálták lenyugtatni őket, hogy az ő érdekükben van, hogy ne erőszakolják meg őket, még inkább felháborodtak, mondván, ez áldozat-hibáztatás. 14 évesek. Ez tetszik! Amikor én középiskolás voltam, a lányoknak köpenyt kellett hordaniuk. Protestáltam, nem hordtam. Amikor számon kérték, mondtam, hogy mert a fiúknak nem kell, és ez nem igazságos. Az általam egyébként mélységesen tisztelt osztályfőnököm valami olyasmit mondott, hogy hát, ez van. Magamra maradtam, az osztálytásaimat sem érdekelte a dolog. Most itt az oktatásügy miniszter állítólag azt mondta, megkérdezi a rabbikat. Ezt nem egészen értem, állami, nem vallási iskolákról van szó.

Parlamenti bizottságnak első alkalommal van, hogy arab nő a vezetője. Aida Touma-Suliman a neve, a nők helyzete nevű bizottságot vezeti. Régóta a nők jogaival foglalkozik, a "Nők az erőszak ellen" nevű szervezetet vezeti.

Valaki úgy definiálta a sikeres embert, hogy jobb állapotban hagyja itt a világot, mint amilyenben találta. Tetszik, de mégsem. Az tetszik benne, hogy kitágítja a siker fogalmát, nem korlátozza az elismerések vagy anyagi javak mennyiségére. De végülis miért is fontos a sikeresség definíciója?  

Mi, akik idegen országba költöztünk, kísérletezünk. A kísérlet akkor sikeres, ha tanulunk belőle, függetlenül attól, hogy az jön-e ki a végén, amit az elején beleláttunk. Nem az eredménytől függ a sikeresség, hanem az úttól. Ezért aztán semmi értelme azt mondani, hogy az alijázást X jobban csinálja, mint Y, mert Y visszamegy, X meg nem. 

Korábban azon filozofálgattam, hogy a szerelem érzéséhez nem kell feltétlenül valaki, de mivel azt gondoljuk, hogy igen, ezért keresünk eleven tárgyat az érzéshez. Én Izraelt találtam ilyen 'tárgynak'. Még most is így gondolom, de már nem vagyok szerelmes Izraelbe. Most más a viszonyom hozzá. Talán kiegyensúlyozottabb a harag és a szeretet. Meglátjuk, merre megy. Érdekes egyszerre érezni és figyelni. 

A zsidó vallásnak van az emberies változata és a kényszeres változata. Az előbbire nekem példa Yehoshua felfogása, akinek az interjúját lefordítottam, ehhez áll közel az én felfogásom, ahogyan én értelmezem a tanultakat, bár az enyém nem annyira nyitott, mint az övé. 

Az utóbbira nekem példák azok a harediek, akiknek a külsőségek és a szabályok fontosabbak, mint azok lényege. Fura módon nekem ott akadt meg a csont a torkomon, hogy úgy kellene öltöznöm, hogy a kulcs-csontom el legyen takarva. Az, hogy a térdem és a könyököm el legyen takarva, belefér. Az, hogy olyan magas nyakú ruhát hordjak, hogy a kulcs-csontom is el legyen takarva, nem fér bele. Ha ez a feltétel, akkor nem leszek haredi. Ez talán onnan jön, hogy nem viselek el semmit, ami a nyakamhoz ér, hacsak nem habkönnyű hernyóselyem.