A repülőtéren a biztonsági ellenőrzés gyors sávjában pakolom ki a számítógépet, mobilt, amit kell. Mögöttem egyetlen férfi, nem tudja kivárni, amíg pakolászom, elém rakja a cuccait. Persze, neki is ki kell pakolni, közben végzek. Mondom neki, hogy előbb voltam itt. Igen, de soká tart... Közben mutatja, hogy menjek elé. Meg kéne kerülnöm, vinnem mindhárom dobozt, amibe pakoltam. Kérdem, "maga nem izraeli?". Mondja, hogy amerikai, és hozzáteszi "egykutya", majd elveszi a cuccait és előre enged.
A zsinagógában találkozom azzal az amerikaival, aki korábban hihetetlenül ellenszenves volt. Pénzügyi szakértő, és amikor beszélgettünk, akkor dühös volt, hogy az izraelieknek hiába mondja, hogy rosszul csinálják a dolgaikat, hallgassanak rá. Aztán egy következő alkalommal, amikor találkoztunk, nem nézett rám. Egy rákövetkező alkalommal köszöntünk egymásnak.
Most azt mondja, hogy még mindig idegennek érzi itt magát. Kérdezem, hogy Amerikában nem érezte idegennek magát? Mondja, hogy nem. Nézünk egymás szemébe. Most meglátom benne az embert, a sebezhetőt, a magányost. Már nem ellenszenves.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése