Kliensem vidéki, ezért vasárnap dolgozunk, ilyenkor van Bp-en. Most csak ezért jött, amúgy nem jött volna. Vidám, minden rendben, jól zajlanak a dolgai, mindazonáltal van egy listája arról, amiről beszélni akar. Megállok, mi van? Jó, de mégsem? Elmúlik a vidámságom, valami itt van.
Ahogy beszél, kezdek rájönni, hogyan kerüli el, hogy nehéz, mély témákba menjünk. Elkomolyodom, nem engedem tovább vidámkodni. Hallgatunk. Nehéz súly ereszkedik rám. Elálmosodom. Kérdem, hogy mit érez. Mondja, hogy nehézséget. Maradunk ebben.
Hallgatunk. Amikor nézem, fáj a homlokom, annyira koncentrálok rá. Ezért néha behúnyom a szemem, ekkor könnyebb. Ránézek, és látom, hogy egy könnycsepp csorog le az arcán. Aztán egy másik. Nem szólok semmit. Megérkezett. Nincs semmi álságos, nincs semmi mesterkélt. Ő van, és én.
Amikor elmegy, mondja, hogy nagyon fáradt. Én is. Nehéz csak "lenni" nem "tenni".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése