A csoportban az amerikai srácról kiderült, hogy tizenhat éves korára meghalt mindkét szülője. Az egyik balesetben, a másik rákban. A nagynénje nevelte egy ideig, aztán önállósította magát, dolgozott és tanult. Most itt van, dolgozik és tanul. Eddig egy kedves gyereknek néztem, most döbbentem rá, hogy idő előtt felnőtté vált. Milyen szerencsések azok, akik felnőhetnek, mielőtt elveszítik a szüleiket.A helyi denevér az egyik este az ablakom előtt körözött. Olyan érzésem volt, mintha hívna. Azóta nem látom.
Tanulni voltam a zsinagógában. A bejárat előtti padon régi könyvek. Megnéztem, XIX. századi talmud, orosz nyelvű kiadótól, és más könyvek is. Penész szagot árasztottak. Némelyik könyvlap tele apró lyukakkal. Izgatott lettem, gondoltam, ha kell, hazaviszem a Talmudot. Megkérdeztem az itteni rabbit, azt mondta, nem a zsinagóga könyvei. Megkérdeztem Zolit, azt mondta, ha nem szétszórva voltak, a halacha szerint van tulajdonosa, aki várhatóan visszajön érte, ezért nem lehet csak úgy elvinni. Otthagyom. De sajnálom.
A péntek esti vendégnek nagyon ízlett a magyar borsóleves. A kérdésre, hogy szombaton is eszünk-e, mondtuk, hogy nem, levest nem lehet visszatenni a platára. Teljesen kikelt magából, hogy miért nem lehet a kibaszott levest a kibaszott platára rátenni, és minden többszáz évvel ezelőtt kitalált hülyeséget magunkra veszünk-e. Még nem találkoztam emberrel, aki ilyen hévvel tiltakozott volna a számára érthetetlen hagyományok ellen. Nem rázott meg minket a hevessége, és nem is próbáltuk megmagyarázni a megmagyarázhatatlant.
Az iskola után a tengerparton jövök végig. Megy le a Nap, még mindig nagyon meleg van. Mellettem kocognak, sétálnak, bicikliznek. A tengerben valaki úszik, távolabb egy hajó, a közelben egy motorcsónak. Lelassítom a lépteimet, amikor előttem egy nagyon öreg ortodox házaspár totyog. Ezért kellett idejönnöm, éppen ebbe a lakásba költöznöm, ebbe az iskolába beiratkoznom. Ezt kellett megéljem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése