Kedves Ilona!
Önnek írok, mert mástól szégyellek segítséget kérni. A környezetemben mindenki azt hiszi, hogy boldog házasságban élek. A baráti házaspárok nagy része az elmúlt 5-10 évben elvált, a barátnőim csodaként tekintenek az én páromra és a kapcsolatunkra. Azt azonban nem tudják, hogy a kapcsolatunk már koránt sem a régi.
A gondok talán akkor kezdődtek, amikor a legkisebb fiunk is kiköltözött otthonról. A férjem elkezdett egyre többet eljárni, egyre furcsábban viselkedni - én pedig lassan gyanakodni kezdtem. Aztán egy pár napja magamhoz vettem a telefonját és leellenőriztem a hívásait, üzeneteit. Bizony megcsalt. A közös bankszámlánkról érkező levelek is azt mutatták, szokatlanul gyakran ült be éttermekbe, egyszer még szállodai szobát is kivett egy közeli városban.
Nem merek szólni senkinek - még neki sem - a dologról. Attól tartok, hogy minden tönkremegy. A barátaim, tudom, csak sopánkodnának, ha megtudnák, mi történt. Tanácstalan vagyok - legszívesebben összepakolnék és elmennék valahová, messzire és csak akkor jönnék vissza, amikor minden helyrerázódott.
Tova
Kedves Tova!
Azért ne pakoljon össze, hogy elmenjen és csak akkor jöjjön vissza, amikor minden helyrerázódott! Nem várható, hogy magától helyreálljon egy elhidegült kapcsolat. Ha visszajőve jó lenne a kapcsolat, feltehetően csak egy ideig, hiszen ha nem néznek szembe a problémával, az újra fog jelentkezni.
Azt írja, hogy akkor kezdődött minden, amikor a legkisebb fiuk is elköltözött, és a férje egyre többet járt el otthonról Ön nélkül, Ön által ismeretlen helyre, társaságba. Ebből arra következtetek, hogy a kapcsolatukat már egy ideje csak a gyerekekről való gondoskodás tartotta össze, és amikor erre már nem volt szükség, nem maradt összetartó erő sem.
A környezetükben az Önök házasságát csodálták, pedig a harmónia látszata halott kapcsolatot takart. Ha jól sejtem, mindketten eléggé magukramaradottak lehettek ebben a hideg, a külvilág felé problémamentesnek mutatkozó kapcsolatban.
Egy párkapcsolatban a konfliktus, bár nem szeretjük, de a két fél erőfeszítése lehet azért, hogy megtalálják az együttélés legjobb módját. A konfliktus hiánya a kapcsolat kiüresedésére, elhalására utal. Ilyen helyzetben logikus, ha legalább az egyik fél, gyakran azonban mindkét fél a házasságon kívül keres olyan kapcsolatot, amely élettel teli, amelyben megélhet érzéseket, szenvedélyt.
A kérdés az, hogy mit lehet tenni ilyenkor. Először döntse el, hogy ér-e még a kapcsolatuk annyit, hogy erőfeszítést tegyen az életre keltéséért. Ha nem, beszéljék meg, hogyan teremtsenek tiszta helyzetet mind a maguk, mind a gyerekeik számára. Ha még mindig fontos a férje az Ön számára, szeretné vele megújítani a kapcsolatot, akkor közösen gondolják végig, mi az, ami hiányzik belőle, vagy mi az, ami túl sok, és mit tehetnének azért, hogy újra az a meleg támogató kapcsolat legyen, ami hajdanán volt.
Nehéz ebből a látszatokkal telített csöndből kitörni. De érdemes, mert az, ami most van, egyikőjüknek sem jó, egyikőjüknek sem adja azt, amit egy párkapcsolat adhat. Azért is érdemes, mert a gyerekeiket is arra tanítja, hogy erőfeszítéssel helyre lehet hozni elromlott kapcsolatot, vagy emelt fővel ki lehet jönni belőle. Egy vagy több ilyen beszélgetésre van szükség, és ez nem könnyű, hiszen ennek során kiderülhetnek olyan dolgok, amikkel eddig nem akart szembenézni. Vannak párterápiával foglalkozó szakemberek, akik segítenek ilyen beszélgetések lefolytatásában.
Remélem, lesz bátorsága megtenni a szükséges lépéseket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése