Háború és béke

Délen bezárták az iskolákat a rakétatámadások miatt. Az önkormányzatok döntenek arról, hogy ha veszélyes iskolába járni, iskolaszünetet rendelnek el. Néhány napja nem mehetnek a gyerekek. Most nem a Hamasz, hanem az iszlám Dzsihád dühödött be azon, hogy a Hamasz és Izrael között tűzszünet van. Egy ember meghalt a támadásokban, síró és rémült emberekről vannak fotók az újságban. Az ulpánon olyan szavakat tanulunk, hogy rakéta, támadás, sokk, pánik, lövés.

Itt Tel Avivban zajlik az élet tovább. Az ulpánról felhívtak, hogy a díj második részével tartozom. Holnap bemegyek az irodába befizetni. Mondtam ma a tanárnőnek, hogy 9-étől nem jövök, elutazom. Nagyon sajnálta és kedveseket mondott. Azt nem mondta, hogy néha bambán nézek ki a fejemből, ezt magamtól is tudom, mert néha olyan gyorsan magyaráz, hogy nem tudom követni, és csak ülök tátott szájjal, csodálkozva, hogy hogyan is lehet így hadarni héberül. Főként reggel 8 és 9 között indul be lassan az agyam, olyan, mintha be lenne rozsdásodva. Aztán lassan helyére teszi a dolgokat, felveszem a fonalat. Ha visszajövök, folytatni akarom.

Még mindig megyek hetente kétszer Ricsihez a kórházba. Nem szeretek kórházban lenni még látogatóként sem. Vagy úgy talán még kevésbé. Ha a fia vagy a lánya ott van, segítenek tanulni. Így el vagyunk foglalva a héberrel, nem kell a betegséggel foglalkozni. Én hálás vagyok, ők örülnek, hogy segítenek. Mindenki jól jár.

Egyik este bébisintérkedtem. Nagyon élveztem. Még azt is, hogy a kicsi lány annyira összeszarta magát, hogy a pelenkából a hasánál szivárgott az anyag, le kellett újra zuhanyozni, és átöltöztetni. Nem volt egyszerű a tisztogatás, fiaim voltak, nem ilyen szerkezethez vagyok szokva. A pizsamára először azt mondta, hogy nem, aztán amikor megnéztük, hogy zsiráf van rajta, akkor felvette. A fene se érti. Aztán azt játszottuk, hogy én alszom, és akkor ők is lefeküdtek. Előzőleg a nagyobbik betakargatott, és odatette nekem az alváshoz szükséges puha játékokat. Mozdulatlanul feküdtem, mindenem kitekeredve, meggondolatlanul nem feküdtem le kényelmesen, de nem mertem megmozdulni, hogy elnyugodjanak, már mindenem elzsibbadt, mire azt hallottam, hogy egyenletesen lélegeznek, és fel mertem állni.

Ma találkoztam Talival a Bar Ilan egyetemen, ismert Gestaltos, izraeli, sokat dolgozik Angliában. A férjével együtt tanultam Gestalt szervezetfejlesztést, kockafejű mérnök volt akkoriban. Beszélgettünk Talival, aztán bementem az órájára. Úgy mutatott be, mint ismert Gestaltost, aki Magyarországon beindított egy Gestalt szervezetet. A szünetben odajött hozzám egy pasi, akinek érdekes megszólalásai voltak, bár nem mindet értettem. Mondta, hogy nyelvész, és javasolta, hogy néha találkozzunk, olvassunk együtt Gestalt szövegeket héberül, ez mindkettőnknek jó, én elmagyarázom neki héberül, amit olvasunk, és közben gyakorlom a hébert. Tetszett az ötlet, úgyhogy amikor harmadszor állt neki, hogy elmagyarázza, miért jó ez mindkettőnknek, leállítottam, mondván, értem, tetszik, nem kell tovább magyarázni. Szombaton este találkozunk.

Andrisék elutaztak távolkeletre, elkezdtem aggódni értük. Remélem, vigyáznak magukra. Bennük bízom, a csoport vezetőjében nem. Pedig úgy tűnik, nagyon eredményesen dolgozik.