Új Kelet cikk - Trauma

Kedves Ilona!

A fiammal kapcsolatban fordulok Önhöz. Soha nem volt egyszerű a kapcsolatunk, az édesapjától akkor váltam el, amikor 17 éves volt. A bátyjai elfogadták az új helyzetet, ő azonban azt hiszem, máig haragszik rám. Nem állok tehát elég közel hozzá ahhoz, hogy kérdezősködjek a mostani életével kapcsolatban, pedig érzem, hogy valami nincsen rendben. A komoly gondok nem is most kezdődtek, hanem még amikor hazajött a második libanoni háborúból. Nem sokat hallottam az ottani élményeiről, de azóta még visszahúzódóbb, még kevesebb bizalmasa van. Már a bátyjai sem tudják beszédre bírni a magánügyeivel, gondolataival kapcsoalatban. Néha hallottunk egy-egy lányról, de ezek soha nem voltak tartós kapcsolatok.
Most viszont felbukkant Hila, akivel már vagy két hónapja együtt vannak. Egy-két találkozás után nagyon megszerettük egymást a lánnyal - azt hiszem, ezért is fogadott bizalmába és árulta el, hogy Gabival bizony komoly problémák vannak. A kapcsolatban sem tud feloldódni, fél az érintéstől, nem tud dícsérni - és még ki tudja mi minden, amiről a lány nem akart már beszélni.
Most talán lehetősége lenne arra, hogy megtalálja a párját, nagyon szeretném, ha Hila mellette maradna - de ha nem tudunk neki valahogy segíteni erre esélye sem lesz.

Teljesen tanácstalan vagyok, kérem, segítsen!

Egy aggódó anyuka


Kedves Anyuka!

A legrosszabbak közé tartozik az, amikor egy anya azt látja, hogy a fia boldogtalan, és tehetetlennek érzi magát. Előre leszögezem, hogy a fiának lehet segíteni abban, hogy jó életet éljen.

Két problémáról ír, kezdjük a sürgősebbel. A fia a háborúban minden bizonnyal súlyos traumát élt át. Ezt az valószínűsíti, hogy nem beszél róla, és hogy nehézségei vannak az intim kapcsolatban.

Aki keresztülment olyan elviselhetetlennek megélt eseményeken, amelyben vagy amelyekben megrendült a biztonságérzete, magányosnak és kiszolgáltatottnak érezte magát, annak az lehet a következménye, hogy rossz érzésekkel küzd, rémisztő emlékekkel, álmokkal, állandó veszélyben érezheti magát, érzéketlenné válik, nem tud emberekhez kapcsolódni, illetve nem tud bízni emberekben. Trauma lehetett bármilyen esemény, amelyben valakinek az élete vagy biztonsága volt veszélyben, úgy érezhette, hogy nem tud felülkerekedni rajta, akkor is, ha fizikailag nem sérült meg. Azaz nem az objektív események határozzák meg, hogy traumatizáló volt-e, ami történt, hanem a szubjektív érzés. Minél rémisztőbbnek élte meg az eseményt, és minél kiszolgáltatottabb volt benne, annál inkább traumatizálódott.

A traumatizáló esemény vagy eseménysorozat történhetett évekkel ezelőtt, vagy akár gyerekkorban, az idő önmagában minden ellenkező feltevés ellenére nem segít, ennek hatását egész életünkben hordozzuk. Hiába próbáljuk a fejünkkel elfelejteni vagy a jelentőségét csökkenteni, a lelkünk és a testünk hordozza a szenvedést, ugyanúgy, mint amikor megvágjuk magunkat, a nyoma akkor is ottmarad a testünkben, amikor már semmi fájdalmat nem érzünk. A megfelelő kezelés, a családi és baráti támogatás viszont segít.

A tünetek lehetnek lelkiek, mint sokk, hitetlenség, düh, ingerültség, lelkiismeretfurdalás, szégyen, szomorúság, reménytelenség, zavarodottság, nehézség a koncentrálásban, szorongás, félelem, emberek, illetve intim kapcsolatok kerülése, érzések hiánya, szexuális vágy gyengülése. A testi tünetek lehetnek: étvágytalanság, álmatlanság, rémálmok, ijedősség, gyors szívverés, fájdalmak, fáradékonyság, izgágaság, izomfeszültség, merevedési gondok férfiaknál, hüvelyszárazság, izomgörcsök nőknél, alkohol vagy drog fogyasztása. Mindezek a tünetek normális következményei abnormális helyzetnek. Ezek a tünetek megfosztják a traumatizált embert attól, hogy érzelmileg gazdag, kiegyensúlyozott életet éljen. A tünetek idővel enyhülhetnek, de időről-időre felerősödhetnek.

Izraelben nagyon fejlett és hatásos a trauma-terápia. A javaslatom az, hogy a fia forduljon a Natal nevű szervezethez, amely arra specializálódott, hogy segítséget nyújtson traumatizáltaknak, legyenek bármilyen korúak, és legyen a trauma bármilyen természetű. Keresse föl a http://www.natal.org.il honlapot, vagy hívja fel a forró vonalat vasárnaptól csütörtökig reggel 8 és este 10 között: 1-800-363-363. Ha a fia nem akarna lépéseket tenni, remélve, hogy magától elmúlik a dolog, Ön vagy Hila hívja a forró vonalat. Önök ketten nagyon jó támogató környezet lehetnek a fia számára a gyógyulás útján.  

A másik gondban, hogy a fia még mindig haragszik Önre a válás miatt, egy beszélgetést javaslok Ön és a fiai között. Felteszem, hogy már amikor rossz volt a házassága, ezt Ön még akkor sem akarta a fiai számára érzékelhetővé tenni, így a válás talán derült égből villámcsapás lehetett nekik. Ha leül velük, és elmondja, hogy mit érzett, hogyan élte meg a házasságát, válását, érthetőbbé válik nekik az Ön lépése. Egy ilyen beszélgetés nem kell, hogy megrontsa a fiúk kapcsolatát az apjukhoz, nem ez a cél, hanem az, hogy Önök újra közel kerüljenek egymáshoz.

Ne felejtse, mindkét fájdalom csökkenthető. A fia lehet újra az a kedves fiú, aki volt az Ön számára, és örömteli házastárs és apa az új családjában.