2012. február 27., hétfő

Ma, nemrég és régen

Nyugdíjas vagyok. Látom magam, ahogy 12 évesen az udvaron mászom fel a fára, hogy cseresznyét szedjek, aztán kiülök a tetőre a szomszéd lánnyal, aki már öreg a maga 22 évével, és degeszre tömjük magunkat a cseresznyével, közben beszélgetünk a szerelemről, meg ilyesmikről. Most gyereknek látom azokat, akiket gyerekkoromban öregnek láttam. A következő kép, hogy itt Yaellel beszélgetünk valakiről Magyarországon, aki jönne is, meg nem is, és Yael mondja, hogy az illető 60 éves, öreg már, hogy új nyelvet tanuljon. Aztán elhallgat, rájön, hogy ezt rossznak mondja. De vajon mikor fogom én öregnek érezni magam?

É. nálam aludt. Hívott, hogy tudok-e Tel Avivban olcsó szállást, mert a szabadnapján kiszabadulna Jeruzsálemből, és idejönne. Mondom, aludjon meg nálam. Menet közben hív, hogy milyen bort hozzon. Győzködöm, hogy semmilyet, van borom. Nem lehet meggyőzni, úgyhogy mondom, hogy kósert. Hozza is. Sokat beszél, mindig is ilyen volt, sokat beszélt, és folyamatosan panaszkodott. Most is. Pár hónapja annyira elkeseredettnek hallottam, azt hittem, mindjárt visszamegy Magyarországra. De nem. Azóta is boldogul, már a többedik családnál metapelet, öreg-gondozó, és közben járja az országot kevéske szabadidejében, magyaron kívül semmilyen nyelvet nem beszélve. Felül kell vizsgálnom az emberismeretemet, nem kéne mindig olyan komolyan venni, amit mondanak.

Eldöntöttem, hogy akkreditáltatom magamat coachként az ICF-nél, aztán a coaching iskolát is. Ehhez össze kell gyűjteni sokszáz coaching órát, és megadni kontaktokat. Összejött kb. 1100 óra, és most egyenként írok volt ügyfeleimnek és a velem együttműködő kollégáknak, hogy megadhatom-e őket kontakt-személynek. Elég babramunka, de szorgalmasan csinálom, és amikor kedvesen válaszolnak, nagyon tudok örülni. Többen megírják, hogy alakult azóta az életük, hogy nem láttuk egymást, és örömmel olvasom, hogy még a legreménytelenebbnek látszó helyzetből is jobba kerültek.

Kimegyek a teraszra, és nedves őszi erdő szagát érzem.Mi a valóság, és mi a fantázia?

4 megjegyzés:

  1. Ez tényleg nagy felfedezés!!! :)

    Egyszer egy hívő materialista azt találta mondani nekem, amikor megtudta, hogy bezsidultam, hogy a vallásnak semmi köze a valósághoz. Ezek szerint ami a fejében van, annak nincs köze a valósághoz! :)

    VálaszTörlés
  2. Vannak olyan emberek, akik sose öregszenek meg. Mesteremmel (aki 70 elmúlt, szinte mindenki a keresztnevén szólítja és tegezi, amúgy meg ő az, akit abszolút "mesterem"-nek gondolok és nagyon tisztelek) mentem egyszer a buszon, valaki át akarta adni neki a helyet. Úgy éreztem, hogy ha az a lány ismerné őt, nem jött volna ki a száján az, hogy "le tetszik ülni?". Így viszont, hogy nem ismerte talán faragatlannak tűnhetett, amikor felháborodva válaszolt, hogy "nem, köszönöm, állok."

    Ő egy nagyon egyenes ember egyébként, pont úgy, mint Te.


    És néha az embernek jól esik kipanaszkodnia magát, hogy könnyebben megoldja a problémákat.

    VálaszTörlés
  3. Köszi, Eszter! :) Én egyébként talán leülnék, ha már volt olyan kedves, hogy segíteni akart.

    Ja, most már ha É. panaszkodik, fogom tudni, hogy erről van szó. Csak mindig olyan mély felháborodással és megütközéssel tudott panaszkodni, hogy bedőltem. De ezt most mondtam neki, aztán este hívott, hogy mondtam neki valami nagyon fontosat, elgondolkodtatót. :)Kiváncsi leszek, mit kezd vele.

    VálaszTörlés
  4. Szerintem fantasztikusan fiatal a kisugárzásod, a lelked, ez szuper! És tényleg, lélekben/tartásban/gondolkodásban fiatal tud maradni az ember. Már ha nem lusta:)
    De szerintem ebben a munkádnak nagy része lehet, úgyhogy előre! hajrá!

    VálaszTörlés