Kedves Ilona!
Három éve alijáztam, eléggé megszoktam itt. Anyámat, aki Budapesten él, többször hívtam, hogy látogasson meg, és most jön. Én meg félek ettől a látogatástól. Anyám nagyon kemény asszony, mindenről megvan a véleménye, és azt rögtön ki is mondja. Engem mindig kritizált, soha nem volt elég jó semmi, amit csináltam. Talán azért is jöttem ide, hogy távol legyek tőle, de ezt még soha nem mertem neki megmondani. Még így is próbál irányítani, elégedetlen, hogy még mindig nem mentem férjhez, egyáltalán, hogy miért kellett nekem veszélyes országba jönni. Két hétig együtt leszünk, részben dolgozom, de főként vele leszek. Néha nem tudom, hogyan viselkedjek vele.
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Valóban vannak olyan anyák, akikkel nehéz szembeszállni a felnőtt, önálló életért, nem képesek érett, döntésképes emberként kezelni a valójában felnőtt gyereküket, és akik elől így jobb távolra menekülni. Még így is nem ritkán meg kell küzdeni az ilyen anya vagy apa mellett elvesztett önbizalom visszaszerzéséért.
Leválni a szülőkről az életképes felnőtté válás része. Ez a folyamat csecsemőkorban kezdődik, és felnőttkorig sok konfliktussal jár. Amikor a kicsi gyerek önző, nem akarja a játékát másnak odaadni, vagy hisztizik, mert nem érvényesül az akarata, akkor az önálló felnőttlétre készül. Amikor a kamaszok lázadnak, akkor is a majdani saját felnőttlétüket keresik. Amikor a szülők engedelmes gyereket akarnak, akkor az önállóvá válást korlátozzák. Azért is olyan nehéz a leszakadás az ilyen szülőkről, mert valójában jót akarnak, csak rosszul akarják a jót. Ugyanakkor a gyerekek érzik a jó szándékot, és ez megnehezíti nekik a konfrontálást és az önállósulást.
Az ilyen szülőknek valószínűleg nagyon erős a kontroll-igénye. Akkor érzik biztonságban magukat, amikor a dolgok úgy történnek, ahogyan ők tartják jónak. Ha a gyerekük másként rendezi az életét, nem hiszik el, hogy az jól sülhet el. Így állandóan beleszólnak mindenbe, a legapróbb dolgoktól a legjelentősebb döntésekig, és legtöbbször meggyőzhetetlenek, de mivel a fiúk vagy a lányuk gyerekkorában többnyire nem engedték meg a vitát, a már felnőtt gyereknek nincs is kellő bátorsága, kellő “szókincse” a meggyőzéshez. Ezért írtam feljebb, hogy vannak olyan szülők, akik elől csak menekülni lehet.
Úgy sejtem, hogy itt Izraelben kialakította a saját életét, kellően ahhoz, hogy édesanyja ittléte ne borítsa fel. Ez fontos. Édesanyja itt vendég, akiért sokat tehet, hogy minél jobban érezze magát, de ne legyen kétsége afelől, hogy Ön a saját életét éli, most már függetlenül attól, hogy ez neki mennyire felel meg. Őt nem tudja megváltoztatni, ne is próbálkozzon ezzel, de óvja meg a saját, jól-rosszul berendezett életét.
Ahogy mondani szokták, két hetet négykézláb is kibír. Biztos találnak olyan időtöltést, amelyet mindketten élveznek. Ha nagyon fárasztó az a kényszer, hogy megfeleljen édesanyja igényeinek, akkor ne töltsenek minden időt együtt, időnként pihenje ki magát valahol. Ugyanakkor lehet, hogy nagyon jó beszélgetéseket is tudnak folytatni. Nem kizárt, hogy ő már kicsit másként tekint Önre, aki az ő irányításával szembeszegülve is ki tudott alakítani önmagának jó életet. Ha édesanyja tevékeny asszony, akkor hagyjon neki tennivalót, az mindkettejüknek jó, és ő azt érezheti, hogy még mindig tud valami jót tenni. Az anyák talán legnehezebben elviselhető tudata az, hogy a gyereküknek már nincs rájuk szüksége. Ezért jó, ha szavakkal, vagy ha ez az Önök családjában nem szokás, akkor gesztusokkal kifejezi, hogy ragaszkodik hozzá, még akkor is, ha az ő ellenében alakította ki a felnőtt életét.
Kellemes és tartalmas időtöltést kívánva:
... és ezektől óva belekergetett volna téged újabbakba. :)
VálaszTörlésAsszem, ezektől lehet is félni.