Téli kép

Nincs kedvem irni. Egész héten pihegtem, a budapesti fáradságomat éltem túl, és dolgoztam le az elmaradásaimat. Ráadásul belémnyillalt, hogy annyian tanitanak már coacholást, hogy nem biztos, hogy be tudom inditani a következő iskolát. Hiába vagyok itt, nem tudok a budapesti gondjaimtól szabadulni. Csak szombat délelőtt a zsinagógában éreztem úgy, hogy megérkeztem.

A héten kibuszoztam Givatajimba. Vártam az Arlozorovon az 55-öst. Egy kicsi, nagyon szépen kifestett öregasszony ült le a padra, és kezdett beszélni hozzám. Nem sok mindent értettem, arra összpontositottam, amit értek, röviden válaszolgattam, néha nem is tudtam, mire. Mellé ültem, jó volt őt nézni, ahogy beszél, közben figyeltem, hogy jön-e a busz. Megegyeztünk, hogy mindketten szeretjük a klasszikus zenét, aztán közös erővel kispekuláltuk Grieg nevét, és együtt dúdoltuk Szolvejg dalát. Kiderült, hogy 83 éves, Romániából alijázott ötven évvel ezelőtt. Budapestet helyesen, s-sel ejtette. Megjött a busz, felszálltunk, többen át akarták adni a helyüket neki, nem fogadta el, hátrébb nyomult, talált olyan helyet, hogy egymás közelében ülhettünk. Amikor jeleztem, hogy leszállok, elkérte a telefonszámomat. Diktáltam, leirta egy újságra, de mondta, hogy ez nem jó szám. Hátrébb megszólalt egy nő, hogy a nulla hiányzik az elejéről. Valóban, a nullát nem mondtam. Elköszöntünk, leszálltam. Nem hiszem, hogy fog hivni, de igy is nagyon szép élmény volt.

Megpróbálom a helyi adó új bevándorlóknak járó csökkentését elérni, de a városházán azt mondják, csak akkor tudom, ha a lakás tulajdonosával van szerződésem. Nekem nem vele, hanem bérlőjével van. Nincs most kedvem csatározni, de a pénzt, ami már csak idén jár, nem szivesen hagynám náluk.

Most itt hideg van, viharos szél, és eső, északon hó. Szombat után sorban felhivtam azokat, akikkel régen beszéltem. Egyikük mondta, hogy harminc éve nem volt ilyen idő.

Esztertől kaptam egy "dijat", hogy több kedvem legyen irni. Megérezte, pedig azt hiszem nem is mondtam neki.