613 szó

Túl sokszor mondom, hogy jól vagyok. Vagy inkább azt, hogy milyen nekem Izraelben. Pedig nem is tudom, hogy milyen. Nyomaszt a lakáskeresés, a korlátozott nyelvtudással való boldogulás egy olyan jelentős témában, mint hogy hol fogok lakni az elkövetkező évben.

Ha eszembe jut a tulajdonosnő, ingerültté válok. A hátam közepére sem kívánom, utálom. Nagyon itt az ideje, hogy elhúzzak a környékéről.

Valami történt októberben. A mélypontján voltam a tulajdonosnő iránti ingerültségnek, az elkeseredettségnek, amikor kiderült, hogy a baráti segítség ellenére is benne volt a lakás szerződésben olyan, ami kiszolgáltatottá tett volna, ha tudom, hogy benne van. Az egyedüllétemet éltem meg, hiába segít barát, nem figyel annyira oda, mintha a sajátját nézné. Szóval ennek kellős közepén voltam, a smone eszrében, ha eszembe jutott a megfelelő helyen, hogy mondhatom a személyes kéréseimet, akkor a tisztánlátás igénye jött, azt mondtam, semmi többet.

Magyarországon dolgoztam, és minden jó volt. Élveztem a munkákat, ráadásul eredményesek is voltak, vagy nagyon jó visszajelzéseket kaptam az ügyfelektől, még csak túl sem hajtottam magam, szóval valami örömteli, felszabadult érzést éreztem, és úgy döntöttem, hogy maradok Izraelben még fél vagy egy évig, nem költözöm vissza Magyarországra. Ettől sokkal energikusabb lettem, nekiálltam a lakáskeresésnek a yad stáimon.

A mostani budapesti út is jó volt. Fárasztóbb volt, de jó volt. Az iskolám egyik résztvevője a záró beszélgetésen azt mondta, hogy rosszul reklámozzuk az iskolát, sokkal többet ad, mint ami a hirdetésben van. Hárman-négyen mondták, hogy megváltozott a világképük, a működésük, és látják ennek hatását is.

Hét-nyolc-kilenc ember dolgozik nekem, azért hogy a közelemben maradhasson, és hogy én is adjak nekik valamit, pl. ha szükségük van rá, beszéljünk. Mindegyiknek van olyan szakértelme, vagy olyan fajta gondolkodása, ami nekem nincsen, de jó, ha van. Marketing, kommunikáció, PR, üzleti gondolkodás, kérdőív bemérése, kérdőív szervezetfejlesztésben alkalmazása, ilyenek. Ők az én szakértőim.

A szupertitkos tanulmány megjelent könyvben. A könyv a szerkesztő nevével van fémjelezve. A borítólapon úgy néz ki, mintha ő írta volna, a neve mögött nincs ott a szokásos (szerk.) megjelölés. Ez kínos. Le is fogom venni a címlapot a honlapjaimról.

Ő is már nagyon idegesített. Mindent kontrollált, pontosan megtervezte a szakmai délutánt. Mindenkinek volt 15 perce, az 11*15 perc. Írtam az egész társaságnak, ezt nem kéne, szembemegy a szakmai elvekkel, gyilkos. Az hogy valaki több mint két és fél órán keresztül passzív befogadó legyen, bármilyen irányzat szerint is coachol valaki, nem megengedhető. Nem is válaszoltak. Amikor a szerkesztő még azt is megmondta, hogy mi legyen a könyvbemutató szakmai napon a prezentációk tartalma, akkor egyrészt azt gondoltam, hogy inkább nem veszek részt, de döntés előtt megint küldtem egy emailt, hogy aggaszt, hogy unalmasak leszünk. Egy választ kaptam. Közben egy volt tanítványom, amikor mondtam neki, hogy azon gondolkodom, hogy nem megyek, azt mondta, hogy akkor időben szóljak, mert ők miattam mennek. Akkor írtam ismét a szerzőtársaknak, hogy ha ez a többségnek nem okoz aggályt, akkor én is beállok a sorba. Erre kaptam egy másik választ, hogy őt is aggasztja.

Az előadásom nagyon jól sikerült. Éreztem a jelenlévőket, kb. 140 embert. Akire ránéztem, legalábbis az első öt sorban, azzal tudtam szemkontaktust felvenni, és leolvastam az arcáról a figyelmet és értést. Nem használtam ki a 15 percet. Végigültem mindenki másét, végre kapok képet más irányzatokról. Utána voltak szekció-ülések azoknak, akik túlélték a háromórás előadás-sorozatot, és el sem menekültek időben. Egyvalaki azért nem jött oda, mint utólag írta, mert nagyon „népszerű” voltam.

Amikor ott szóba került, hogy a Gestaltban a kontaktus központi fogalom, valaki megkért, hogy definiáljam neki egészen pontosan, hogyan értjük a kontaktust. Megálltam. Hogyan is tudnám gyorsan definiálni, amit érezni lehet, és nem megtervezni, megcsinálni, levezényelni? Megkérdeztem, itt volt-e az előadásomon. Mondta, igen. Kérdeztem, mit érzett. Mondta, hogy melegséget és szeretet. Na, mondom, ez a kontaktus. Nem biztos, hogy kielégítette a válasz.