Ma kiabáltam ...

... a lakás tulajdonosával. Nem hiszem, hogy a gyerekeim hallottak volna kiabálni, ez újabb fejlemény. De azért majd megkérdezem tőlük, hátha csak én nem emlékszem, bennük meg maradandó nyomot hagytam. 

Szóval tegnap éjjel megérkeztem, és azt láttam, hogy "felmosás" nyomai vannak a padlón, az egyik széken lábnyom, az egyik kép másik helyen, mint ahol hagytam, a mosogatóban festékdarabok, az egyik hősugárzó csálén áll. Minél több mindent láttam, annál idegesebb lettem. Nagyvonalú voltam, megengedtem, hogy bejöjjenek lakást nézni, majd hogy bejöjjenek javítani dolgokat. 

Ma mindent úgy hagytam, gondoltam, hogy jönnek lakást nézni, akkor megmutatom, és telefonáltam a tulajdonosnőnek, hogy mikor jönnek. Mondta, hogy nem jönnek, már kiadták, viszont majd jön december 28-án, hogy leolvassa a villanyórát, és mindent elintézzünk. Kérdezem, miért 28-án? Mondja, hogy mert 29-én kiköltözöm. Én??? Én ugyan nem! De ez van a szerződésben. Mondom két éve január 3-án költöztem be. Egy éve január 2-ával járt le az egy év, most január elsején jár le a következő év, tehát január elsején költözöm ki. Jó, akkor január elsején reggel 8-kor. Mondom, kizárt, hogy én reggel 8-kor költözzek. Este 8-ig költözöm ki. Ő: de a szerződés. Mondom, elmegyek a városházára, megkérdem, mit kell tennem, amit ők mondanak, azt megteszem. Ő: minek megyek a városházára, tegyem, ami a szerződésben van. Én: akkor elviszem a szerződést Yaelhez, és megkérdem őt, hogy mi van benne. Ő: nem kell Yaelhez vinni, higgyem el, amit mond. 

Na, itt elszakadt a cérna. Már eddig sem úgy beszéltünk, mint ahogy itt leírom, egyik a másik után, hanem egymás szavába vágva. Ekkor mondtam neki, hogy azt mondta, hogy nem fognak semmihez nyúlni, és a kép nem azon a helyen volt, ahova én tettem. Ő: ez az ő képe. Én: igen, nem is fogom innen elvinni, de amíg én fizetem a bérleti díjat, addig én határozom meg, hogy hol lehet a kép. Itt már úgy beszéltünk, mint az operákban szokás, hogy mindenki énekli a magáét, mit sem törődve azzal, hogy a másik mit énekel. Mivel párhuzamosan beszéltünk, egyre hangosabban mondtam el ugyanazt ötször. Közben gondoltam, hogy ezt biztosan hallják a szomszédok, de ez sem akadályozott meg abban, hogy kiabáljak. 

Végül azt javasolta, hogy ne veszekedjünk, maradjunk barátok(!!!), és mikor akarok kiköltözni. Mondtam, január elsején délután. Ebben maradtunk. 

Hálás vagyok ennek a hülye tyúknak, hogy kihozta belőlem a kiabálóst. Utána a veszekedésben keletkezett energiával felmostam, és eltakarítottam a nyomaikat. Csak a hősugárzót nem tudom megjavítani. Egyébként a szerződésben két dátum van, 2014. december 31 és 2015. december 31.

Ez után annyira elanyátlanodva éreztem magam, hogy felhívtam az egyik terápiás ügyfelem, aki talpraesett és tájékozott, mondván a segítségét kérem. Ez sem egy régi működés, mármint hogy valakinek mondjam, hogy szükségem van a segítségére. Majd elmentem Yaelékoz, és a nap hátralévő részét velük töltöttem. Szükségem volt a család-hangulatra. Közben megnéztem két lakást, de erről a következő bejegyzésben írok.