A sapka

Megint hívtak Petach Tikvára előadni. Nem tudom, miről adjak elő, gondolom, hogy majd aznap kitalálom. Reggel az érzelmi intelligencia jut eszembe. Utánanézek az interneten, és végiggondolom, hogy mit mondjak. Elmondom nekik, hogy mik a jelei annak, ha valakinek magas az érzelmi intelligenciája, és mik a jelek, ha valakinek alacsony. Utána mondják, hogy nagyon inspiráló volt az előadás. 

Később jut eszembe, hogy a múlt szombati élmény hatott arra, hogy éppen ez jusson eszembe. Az, amikor a vendégségben egy amerikai új bevándorló, aki sikeres pénzügyi kommunikációs szakember volt az USÁ-ban értetlenkedett, hogy itt Izraelben nem fogadják a vállalatvezetők jól. Azt gondolom, és ezt mondtam is neki, hogy nem igazodik az itteni kultúrához, hanem az amerikait próbálja az itteniekre rányomni. Ez nem a távlati jövő kultúrája, ez a most túlélünk kultúrája. Ha ezt nem érti, nem lesz itt jövője. 

Amikor vége az előadásnak, a szervezőhöz, aki most tolószékbe van kényszerítve, mert elesett, és eltörtek a csontjai, bejön a gondozója. Románul beszélnek, a gondozó arckifejezése dühös, elégedetlen. A szervezőt kiszolgáltatottnak látom. Mondja, hogy nem tudja, hogy meg tud-e hívni megint. Nemcsak az ő egészségi állapota miatt, hanem mert folyamatosan fogynak. Ő a legfiatalabb, elmúlt 85 éves. 

A rabbi végre összekötött az angollal, aki Fritz Perlstől tanult, és annyira jó hatással volt rám. Vasárnap találkozunk. 

A régi rabbi felhívott. Egyeztettünk, hogy kivel mi van, felajánlottam, hogy amikor nem vagyok itt, és szüksége van ezen a környéken lakásra, jöjjön hozzám.  

Utazom a buszon. Felszáll egy anya a négyéves forma kislányával. A kislány hisztérikusan visít, egy szót mond, amit nem értek. Leülnek, de a visítás folytatódik. Azt hiszem, hogy valakitől elváltak, de nem látok senkit. Megkérdezem a mellettem ülő katonalányt, hogy mi a kislány baja. Mondja, hogy a sapka. Rózsaszín sapka van a kislány fején, elől valami fényes dísszel. Az anyja megigazítja, és mondja a kislánynak, hogy megigazította. Ettől ő megnyugszik. 

A szemben ülő idősebb férfi mondja neki, hogy milyen szép a sapkája, és hogy szeretné megkapni. A kislány leveszi a sapkát és odaadja. A férfi megköszöni, és mondja, hogy neki, mármint a kislánynak sokkal jobban áll, majd visszaadja. Az anya felteszi a gyerek fejére, és megigazítja. Aztán már nyugodtan beszélgetnek. 

Ez gyönyörű. Ezt a kicsinyességet és nagyvonalúságot talán csak gyerekek tudják egyszerre csinálni.