Elrontottam a saját játékomat. A Haarec héber változatáról átváltottam az angol változatra, amiről kiderült, hogy New York Times/Haarec újság. Eddig belenéztem a héber változatba, megértettem, hogy miről írnak, és nem értettem, hogy mit. Most értem, és ez enyhén szólva lehangoló. A hatóságok minden arabellenes lépéséről beszámolnak. A stílus a Magyar Narancsé, a kritikusság is.
Eddig élhettem abban a hitben, hogy a két ország egyikében sem süllyedek el a szarban, nem kell szembenéznem azzal, ami valójában történik. Ezt már nem tehetem meg. Az izraeli politika köszönő viszonyban nincs a zsidó normákkal. Eddig is sejtettem, de most, ha az újság kritikus ítéleteivel nem is törődöm, de a tényeket elfogadom, nem tehetem meg, hogy nem nézek ezzel szembe. Kiváncsi vagyok, hova rakódik ez le bennem.
Más: Magyarországon egy multihoz behívtak coachként. A leendő ügyfél három coach-csal találkozott, mondtam neki, hogy nem vagyok állandóan elérhető. Mégis engem választott. A főnök is akart velem találkozni. Mondtam a HR vezetőnek, hogy csak a leendő ügyféllel együtt. Ő azt válaszolta, hogy a főnök a leendő ügyfelem. Mondtam, hogy szó nem lehet erről, ő a megrendelő, de akivel dolgozom, az az ügyfél. Nincs az az isten, hogy egy főnököt tekintsek ügyfélnek. A díjra is rákérdezett, de mondtam, hogy ennyi, pont. Nehéz volt összehozni a hármas találkozót, végül sikerült. A főnök azzal kezdte, hogy komfortosnak akarja érezni magát. Ezt értem, elfogadom. A beszélgetés végén azt mondja, hogy komfortosnak érzi magát. Folytathatjuk.
Vissza az izraeli politikához: túl szorosak az eredmények. Állítólag már csak Khalonban lehet bízni. Ha Bibihez csatlakozik, megint az arrogancia győz. Ha nem, akkor talán van esély a változásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése