Ez jó buli volt!

Még soha nem készültem Pészáchra ennyire. Ahogy visszajöttem, harmadnap takarítani kezdtem. Polcról polcra, szekrényről szekrényre. Mindig csak egy egységet, hogy ne legyen túl sok egy napra. 

Hívtam Mariját is. Ma jött, és mint a gép, két óra alatt lemosta az összes ablakot, összes árnyékolót, amit itt trisznek hívnak, a gáznak azt a részét, amihez nem fértem hozzá, és állt a sokéves zsír, a szekrények tetejét, és fel is mosott. A finom munkát nem bízom rá, azt én csinálom így, napról-napra. Az utolsó napokon, amikor kóserolom és kicserélem az edényeket, fogom a konyhaszekrényeket kimosni. Amikor ideköltöztem január elején, kimostam, de most pészáchra megint. 

Vettem új fakanalakat, új vágódeszkákat, a régieket kidobom. Fogok venni új platát is, a mostani púpos, múlt szombaton lecsúszott róla az edény, eltört az üvegfedő, és szétszóródott a kuszkusz. 

Ma elmentem smurat macesz készítést tanulni. Ez kézi gyártású macesz, nagyon szigorú előírások szerint készítve. Némi oktatás és körömkefés kézmosás után beálltam én is. Műanyag köténnyel, műanyag kesztyűvel, mert a körmöm nem elég rövid, papírsapkával felszerelkezve. A kimért liszt, ahogy a tálba kerül, az ember elkiáltja magát, hogy vizet, egy gyerek a fal mögül vizet hoz, mindkettő pontosan kimérve. Az ember mint egy gép a két kezével addig hadonászik, míg apró tésztacsomókká ne máll össze a liszt és a víz. Ezeket egybenyomja, és adja az ütlegelőknek. A kézi gyúrás helyett fémasztalon, egyik végükön rögzített fémrudakkal ütik a tésztát, ami kemény, ezért erőt kíván, amit az egész testükkel tesznek bele, így ugrálnak közben. Amikor már eléggé egybeütlegelték a tésztát, kigyóként átadják a nagy fémasztalhoz, ahol egyvalaki fémlappal szeleteket vág belőle, és azokat odadobálja az asztal körül állóknak. Ők sodróvassal kinyújtják, sodor, forgat, sodor, forgat menetrendben. Amikor már elég vékony, egy másik, papírborítású asztalhoz viszik, ott, lukakat boronálnak bele. Egy rúdra téve, két-három centis távolságra egymástól teszik be a sütőbe. Mindennek 18 percen belül kell lezajlania onnan kezdve, hogy víz éri a lisztet. A 18 percnél "idősebb" tészta nem kóser, kidobják. 

Minden 18 perces menet után lemossák és leszárogatják a fémeszközöket, asztalokat, kicserélik a papírt. Ha egy fémeszköz leesik, csak mosás után lehet használni. 

Az egész kb. így néz ki: https://www.youtube.com/watch?v=EVyKIq666Uw

Szóval jó buli volt. Kaptam a munkámért három darabot, dobozban, Ebből nem ehetnék széder estéig. Persze, gondolom, ha véletlenül egy kis darab letörne, akkor azt biztosan véletlenül bekaphatnám. Csak azt nem tudom, hogy hogyan érjem el, hogy véletlenül letörjön belőle.