ügyintézés

A múlt héten intéztem egy dolgot az itteni társadalombiztosításnál, ma mentem a másik dolgot intézni. A múltkor az ügyintéző mondta, hogy az állampolgári minimum nyugdíj mellé kérhetek még pénzt. Egy életem, egy halálom, ezt megpróbálom. 

Vannak, akiket azért foglalkoztatnak, hogy az ilyen analfabétáknak mint én, kitöltsék a formanyomtatványt. Beállok a sorba két ajtónál, egy oroszul beszélő házaspár elém nyomul. Kijön az ügyintéző, oroszul beszél velük, mondom, előbb voltam itt. Mikor kiderül, hogy nem beszélek oroszul, őket előre veszi, de megnyugtat, hogy a másik ajtó mögött dolgozó férfi mindjárt végez. 

Valamiért belenyugszom, és várok. Talán azért, mert mostanában olvastam, hgoy ha várunk a sorunkra, akkor csak engedjük át magunkat a környezetnek, és csak figyeljük a zajokat, és ne akarjunk csinálni semmit. 

A férfinál lévő ügyfelek tényleg hamar végeznek, bemegyek. Idősebb úr, a jobb kezén jegygyűrű. Töltögeti a formanyomtatványt, közben kiderül, hogy Mo-ról alijázott 47-ben. Kérdezi, hogy budai vagyok vagy pesti. Mikor kiderül, hogy pesti, büszkén mondja, hogy ő budai. Nagyon jó hangulatú a beszélgetésünk, hol héberül, hol magyarul zajlik. Micsoda szerencse, hogy az oroszok kiszorítottak! Beadom a papírokat, két hét múlva kiderül, hogy kapok-e többlet pénzt. Ez valahogy nem nyugtalanít.

Ügyfelemmel dolgozom, energikusan beszél, mégis azt veszem észre, hogy nehéz a fejem, a szemhéjamat alig bírom nyitva tartani, és küzdök az álmossággal. Nem értem, vele nem szoktam ilyet érezni, és eleget aludtam, semmi okom a kimerültségre. Hirtelen ötlettől vezérelve kérdem, hogy fáradt-e. Mondja, hogy nagyon, nehéz a feje, a szemhéját alig tudja nyitvatartani, és az ásítozását visszafojtani. Hát, ez az! Most, hogy erről beszélni tudunk, már nem olyan nehéz ébren maradni. Amikor elmegy, elmúlik az álmosságom, energikusan dolgozom tovább. 

Olvasok a Haarecben egy cikket, hogy Bibi az első az elmúlt hatvan évben, aki kimondta az igazságot, hogy az izraeliek nem akarnak palesztin államot. Nem tudom, hogy ennek felismerése okozta-e, de az első csalódottságom után valami optimizmus fogott el. Tiszták a határok, tudjuk, ki hol áll, nem lesz olyan kormány, amiben benne van Liberman, akit korlátoltnak és rasszistának tartok, és Livni, akit tisztelek. Lesz egy tisztán jobboldali, arabellenes kormányunk, és felteszem ugyanilyen tiszta és remélem, erős ellenzékünk. Elválik a búza az ocsútól. 

Mióta Juditnál olvastam, hogy jobb lenne egy állam, azóta nem hagy nyugodni ez a kérdés, és hajlok arra, hogy nekem is ez legyen a rokonszenves. Még érlelem.