Tovább ...

Pénteken Amit eljött megnézni az otthonomat. Szerinte ez a legjobb azok közül, amiket láttunk. Szerintem csak azért, mert belaktam, van kép a falon, ágyterítő az ágyon, szőnyeg a kövön. Mégis örülök, hogy ezt mondja. Aztán kimegyünk a tengerpartra, kiülünk egy étterem elé és eszünk. A Nap melegíti a fejemet, a homok hűsíti a talpamat. Mesél a párkapcsolatáról, a közeledésekről, távolodásokról.

Más arról ír, hogy van valaki, akit szeret, másvalaki, akivel együtt él, és egy harmadik, aki udvarol neki. Egy másik arról, hogy mióta elhagyta a felesége, azóta sokkal jobb a szexuális életük. Megint más szerelmes valakibe, de nem adja jelét, mert az a meggyőződése, hogy a férfinak kell kezdeményezni. Elsőre mindegyik túlbonyolítottnak hangzik, miközben az a bölcsesség is bennük van, hogy valami szépet megőriznek, még ha csak fájdalmas hiány vagy álmodozás formájában is.

Ma megint álmodtam. Állásinterjún vagyok, nem tudom, hogy mit csinálnak, de faúsztatást látok közben. Az az érzésem, hogy nagyon fel akar a tulajdonos venni, de megsértődött valamin, talán hogy mondtam róla valamit a jelenlegi munkahelyemen, és azokkal versenytársak. Nehéz helyzet, nem tudom, hogy lehet jól kijönni belőle, inkább hallgatok.

Sok öregasszonyt lehet itt látni. Ápoltak, igényesen néznek ki, és magabiztosan jönnek-mennek. Jobban hasonlítanak az amerikai öregasszonyokra, mint a magyarokra. A minap a buszon tanúja voltam, amikor egy néni, aki nagyon nehézkesen mozgott, kifizette a sofőrnek a jegy árát, leült, aztán a sofőr mellé állt, vitatkozott vele, hogy nem 3,20 a nyugdíjas jegy, hanem 3,10. Háromszor visszavonult, gondolkodott, aztán háromszor újrakezdte. Végül a sofőr adott vissza pénzt.

A google fordítót használom szótárként. Ehhez be kell írni a héber szavakat, de nem tudom, a billentyűzeten hol melyik betű. Tíz ujjal vakon gépelek, így próbálgatom, aztán amikor megtalálom, többször leütöm, hogy az ujjam emlékezzék. Most már kicsit hamarabb megtalálom a betűket. A végén tíz ujjal, vakon fogok héberül is gépelni.

Az ulpánon a második szünet előtt megint a rosszullét kerülgetett a kimerültségtől. Szerencsére a tanárnő látta, hogy az egész csoportban megy le az energia, és szünetet tartottunk. Kimentem sétálni, így a harmadik részt már jól bírtam. Lehet, hogy az ügyintézőnek mégis igaza volt, hogy egy kevésbé intenzív kurzuson kéne lennem? Nem, ez szóba se jöhet egyelőre. Tanulni akarok, de nagyon! Van egy új ember a csoportban, aki jobban tud, mint én. Itt született, aztán dél-Afrikában nőtt fel, most négy éve lakik itt, de mindig angolul dolgozott, ezért nem tanult meg héberül. Na, négy év múlva én nem úgy akarok tudni, mint ő.

Tegnap beszélgettem Mariannal, ma a Marciékkal, és a Tanár Úrral. Amikor valakivel beszélgetek otthonról, utána olyan érzésem lesz, mintha csak a szomszéd városrészben lennék, és ez jó érzés.