Szombat, más semmi ...

Megint álmodtam reggel. Egy iskolában vagyok, felnőtt, talán kisegítő, talán tanár. Az iskola jégtáncversenyt rendez. Hajnal van, még sötét, mellettem egy lány, már a táncruhájában. Fázom. Még csak víz van, jég sehol. Azt mondja, már megszokta, hogy nincs még jég, nem aggódik, estére lesz. Nehezen hiszem, de nyugodtnak látszik. Inkább én aggódom. Kérdezem, hogy hozzak-e valamit, azt mondja, lilahagymát, fehérhagymát és teát. Elindulok lilahagymát keresni. Közben felébredek a kukásautóra.

Apropó, kukásautó. Valamelyik nap kiraktak a ház elé egy kanapét. Egy-két napig ott volt, aztán valamelyik reggel jött a kukásautó, berakták a kanapét, aztán a kukákat illesztették rá a kocsira. Ijesztő volt, ahogy a kanapé eltűnt az autóban.

A Tórát megint én vittem körbe. Már vitték a férfiaknál, és senki nem mozdult. Odamentem az elválasztó végéhez, és úgy vettem át, hogy ne érjek a rabbihoz, aki átadta. Figyeltem, hogy ki akarja megérinteni a nők közül, és odatartottam. Aztán úgy adtam át, hogy ne érjek ahhoz, aki átveszi.

Ma csak Dáliával beszéltem. Héberül beszélt hozzám, keveset értettem, de nem akartam megszakítani. A többiek, mintha nem láttak volna. Talán, mert hosszú szoknyában voltam, és kendő volt a fejemen, és itt a dresszkód elég egyértelmű. Aztán egy nő tartotta a tanítást, mindenki figyelt. Elképzeltem, hogy egyszer én is felkészülök, és héberül tanítok.

Juli ablakából nem láttuk a tengert. Olyan, mintha köd lenne, de nem fehér, hanem sárgás. Homok a levegőben.

Nadav nálunk ebédelt. Mondtam héber-angol keveréknyelven, hogy tartozom neki a székért. Héberül válaszolt, hogy ajándék.

Láttunk egy polcot az egyik ház előtt, ami éppen jó lenne nekem. A szombat miatt nem vittük el. Kiment a szombat, elmentünk a házhoz, de addigra nem volt ott. Kár, pont ilyenre lett volna szükségem.

Furcsa, de kezdek unatkozni. Nincs stressz.

Tovább ...

Pénteken Amit eljött megnézni az otthonomat. Szerinte ez a legjobb azok közül, amiket láttunk. Szerintem csak azért, mert belaktam, van kép a falon, ágyterítő az ágyon, szőnyeg a kövön. Mégis örülök, hogy ezt mondja. Aztán kimegyünk a tengerpartra, kiülünk egy étterem elé és eszünk. A Nap melegíti a fejemet, a homok hűsíti a talpamat. Mesél a párkapcsolatáról, a közeledésekről, távolodásokról.

Más arról ír, hogy van valaki, akit szeret, másvalaki, akivel együtt él, és egy harmadik, aki udvarol neki. Egy másik arról, hogy mióta elhagyta a felesége, azóta sokkal jobb a szexuális életük. Megint más szerelmes valakibe, de nem adja jelét, mert az a meggyőződése, hogy a férfinak kell kezdeményezni. Elsőre mindegyik túlbonyolítottnak hangzik, miközben az a bölcsesség is bennük van, hogy valami szépet megőriznek, még ha csak fájdalmas hiány vagy álmodozás formájában is.

Ma megint álmodtam. Állásinterjún vagyok, nem tudom, hogy mit csinálnak, de faúsztatást látok közben. Az az érzésem, hogy nagyon fel akar a tulajdonos venni, de megsértődött valamin, talán hogy mondtam róla valamit a jelenlegi munkahelyemen, és azokkal versenytársak. Nehéz helyzet, nem tudom, hogy lehet jól kijönni belőle, inkább hallgatok.

Sok öregasszonyt lehet itt látni. Ápoltak, igényesen néznek ki, és magabiztosan jönnek-mennek. Jobban hasonlítanak az amerikai öregasszonyokra, mint a magyarokra. A minap a buszon tanúja voltam, amikor egy néni, aki nagyon nehézkesen mozgott, kifizette a sofőrnek a jegy árát, leült, aztán a sofőr mellé állt, vitatkozott vele, hogy nem 3,20 a nyugdíjas jegy, hanem 3,10. Háromszor visszavonult, gondolkodott, aztán háromszor újrakezdte. Végül a sofőr adott vissza pénzt.

A google fordítót használom szótárként. Ehhez be kell írni a héber szavakat, de nem tudom, a billentyűzeten hol melyik betű. Tíz ujjal vakon gépelek, így próbálgatom, aztán amikor megtalálom, többször leütöm, hogy az ujjam emlékezzék. Most már kicsit hamarabb megtalálom a betűket. A végén tíz ujjal, vakon fogok héberül is gépelni.

Az ulpánon a második szünet előtt megint a rosszullét kerülgetett a kimerültségtől. Szerencsére a tanárnő látta, hogy az egész csoportban megy le az energia, és szünetet tartottunk. Kimentem sétálni, így a harmadik részt már jól bírtam. Lehet, hogy az ügyintézőnek mégis igaza volt, hogy egy kevésbé intenzív kurzuson kéne lennem? Nem, ez szóba se jöhet egyelőre. Tanulni akarok, de nagyon! Van egy új ember a csoportban, aki jobban tud, mint én. Itt született, aztán dél-Afrikában nőtt fel, most négy éve lakik itt, de mindig angolul dolgozott, ezért nem tanult meg héberül. Na, négy év múlva én nem úgy akarok tudni, mint ő.

Tegnap beszélgettem Mariannal, ma a Marciékkal, és a Tanár Úrral. Amikor valakivel beszélgetek otthonról, utána olyan érzésem lesz, mintha csak a szomszéd városrészben lennék, és ez jó érzés.

Kivonatok a korábbiakból ...

Elvittem a szennyest tisztítóba. Kérdeztem, ulaj hajom? (Ezt J javasolta mondani, hogy még ma megkapjuk a tiszta ruhát) Valamit hosszabban válaszolt, amit úgy vettem, hogy igen. A pasi megmérte, és mondta, hogy sisim salos. 100-asom volt és apróm, kérdeztem: "can I give you salos?" Legalább már keverem a nyelveket.

Találkoztam Ricsivel és Yaellel. Nagyon kedves öreg házaspár. Értem jöttek, és elvittek magukhoz Givatajimba autóval. Megetettek, aztán elvittek egy lakásügynökhöz, akinek Tel Avivban vannak kiadó lakásai.

Elmentem az ulpánra kérdezősködni a tanfolyamról. Mondta a nő, hogy 16-án kezdődik egy kezdőknek, de ha akarok, vizsgázhatok, hogy kiderüljön, milyen csoportba menjek. Vizsgázom, miért ne, már csak a hecc kedvéért is. csütörtök reggel vizsgázom. Addigra vigyem az ulpán-jegyemet, amit a bevándorlási minisztériumtól fogok kapni. Oda szerdán reggel megyek. Mindenesetre megnézte, hogy van-e hely a 16-ai csoportban, volt, mondta, hogy akkor be is ír, hogy biztos legyen, majd ha kiderül, hogy másik csoportba megyek, kitörlik. Úgyhogy már van helyem a legjobbnak tekintett Gordon ulpánban, bár lakásom még nincs. Pedig fordítva gondoltam logikusnak.

Beszéltem Chen-nel. Amikor együtt voltunk tréningen, nagyon kedveltük egymást. Mondta, hogy indítani akarnak hároméves Gestalt tréninget, amit az európai szövetség elismer. Mondtam, hogy szívesen segítek a tapasztalataimmal. Úgyhogy a jövő héten találkozunk. Az nagy szám lenne, ha itt is indítanék Gestalt alapú coach-képzést. Egyelőre a héberre összpontosítok.

Tegnap elsuhant mellettünk egy babakocsi, utána görkorcsolyán egy fekete öltönyös, fekete kalapos férfi. Szinte repültek. Mintha egy filmben lennének.

Este Konnal hamburgert ettünk. Nem is emlékszem, mikor ettem utoljára hamburgert. Még az is lehet, hogy soha.

Szilvia jön izraelbe, utánam hozza, amit otthon hagytam. Rövid kötényruha, amit nadrág fölé vehetek, hogy ne csak nadrág legyen rajtam, mégse nézzek ki nagyon ortodoxnak.

Holnap semmi dolgom. Valahova el kell mennem, ha egész nap itthon leszek, belehülyülök. Múzeum.

Éjjel valami zajra ébredtem, Teljesen fel kellett ébrednem, hogy rájöjjek, a cica vizet lefetyel. Sajnáltam, mert nagyon jó álomból ébredtem, és szerettem volna befejezni. Volt benne szex, és volt benne küzdés. A küzdés részében sült májat majszoltam, és egy katolikus pap felsőbbrendűségének teljes tudatában el akarta venni tőlem. Annyira nem akartam odaadni, hogy beleharaptam a karjába, hogy engedjen már el. És addig szoritottam a fogammal, amig nem láttam, hogy felismerte, velem nem boldogul. Ekkor ébredtem fel, és nagyon vidám voltam, jólesett az álom minden része. Aztán visszazuhantam az álomba.

Annyira mélyen alszom itt, hogy sem az utcai zaj, sem az, amikor J készülődik, nem ébreszt fel. Úgyhogy este beállitottam az órát, nehogy elaludjak. Reggel jelenésem volt a befogadási minisztérium helyi irodájában. Mondták, hova menjek, bekopogtam a szobába, volt bent valaki, az ügyintéző mondta, kint várjak. Kint leültem, majd kijött, aki bent volt, és jelezte, hogy menjek be. Bementem, az ügyintéző mondta, hogy kint várjak, majd ő szól. Oké, időm mint a tenger, azért vagyok itt, hogy megtapasztaljam a kultúrát. Elmentem a vizes géphez, nyomtam magamnak vizet, és visszaültem a helyemre. Aztán bejutottam. Egy szlávosan kerek arcú nő az ügyintéző, később kiderül, hogy oroszul is beszél. Kedvetlen arccal elém tesz egy több oldalas információ-köteget, és végigmagyarázza. Néha megszakitom, és belejegyzetelek, hogy majd emlékezzek. Ennek nem nagyon örül, lelassitja a folyamatot, de hagyja. Akkor mosolyodik el, amikor hosszasan próbál eligazodni az okleveleim között, és egyszercsak mondja, hogy ha össze akarok valakit zavarni, akkor mutassam meg neki az okleveleimet. Ideadta az ulpánra szóló jegyet is. Én korábban felirtam kérdéseket, amikor a harmadik kérdésnél tartottam, megjegyezte, hogy rá várnak mások is, de azért válaszolt. Kérdeztem, hogy lehetséges-e, hogy egy lakástulajdonos nem adja ki nekem a lakását, mert új bevándorló vagyok. A legtermészetesebb arckifejezéssel mondta, hogy igen, lehetséges.

Elmentem a Dizengoff centerbe, és vettem egy zöld és egy bordó merőkanalat. Eddig bögrével mertük a levest.

Annyira elfáradtam, mire visszaértem a lakásba, hogy lefeküdtem aludni, és aludtam vagy egy órát. Ez abban is segitett, hogy normális menetnek tekintsem azt, hogy ügyintézek, ami tovább tarthat, mint én elképzeltem. Valaki tegnap mondta, hogy lassuljak le. Igaza van, ha türelmetlen vagyok, nem gyorsabb, csak kellemetlenebb. Aztán rendezgettem a most már elég sok papirt, ami összegyűlt az alija kapcsán.

Este szivességből volt egy terápiás órám. Utána tök jól éreztem magam. Végre nem a lakáskereséssel és beilleszkedéssel foglalkoztam, hanem olyanvalamivel, amit szeretek csinálni. Amikor valaki válaszol, az is hazavisz.