Vissza, haza ...

A repülőn az egyik stewardess kérdezte, hogy nem utaztunk már együtt? Valószínűleg, amikor Pestre mentem, akkor is ő szolgált ki. Jó volt, hogy megismert, soha nem feltételezem, hogy emberek emlékeznek rám.

Kiszállva a repülőből, megcsapott a párás meleg. Mélyeket lélegeztem belőle. Jól esett. Tel Avivban 28-30 fok, és enyhe szellő. Tudom, merre megy a busz, egy srác felajánlja a helyét, hogy tudjam fogni a bőröndöket, el ne dőljenek. Elmegyek a ben Gurion ház mellett, ha holnap költözöm, még ma vagy holnap meg kellene néznem. Fáradt vagyok, lefekszem, aztán bankügyintézés, aztán tenger.

Julinál vacsorázom, jövök vissza hullafáradtan, húzom a bőröndjét, ami a költözéshez kell. Fehér éjszaka van, egész éjjel nyitva minden, zene az utcán, emberek hömpölyögnek. Elmúlt 10 óra. Megint elmegyek a ben Gurion ház mellett, nyitva van. Bemegyek. A portán hagyom a bőröndöt, a hátizsákomat, benne minden iratommal, pénzemmel, itteni bankkártyámmal. A portás mondja, ő vigyáz rá. Biléta nincs. Bemegyek, és hallgatom a gyönyörű izraeli lány magyarázatát. Alig értek belőle valamit, mégis leköt. Megértem, hogy ben Gurion, aki előzőleg Grün volt, érezte annak a felelősségét, hogy többezer év után van zsidó állam, és hogyan lesznek benne zsidók. És hogy mit kezdenek az országgal. Három szobányi könyvtára volt, az egyikben még az ablak előtt is polc van. Történelem, biológia, földrajz, nyelvészet, szépirodalom, ezeket láttam. Népnevelő volt a szó legjobb értelmében. Bunker is van az udvaron.

M. felhív, hogy költözzek inkább vasárnap, akkor könnyebben tud segíteni, de ha csak holnap tudok, akkor is megpróbálja. Március eleje óta nem találkoztunk, most mégis energiát tesz abba, hogy segítsen. Úgy látszik, ha csak szórakozásból találkozunk, arra nincs ideje, de ha segíteni kell, arra van. Hát, ha pszichológus lennék, lenne ehhez észrevételem.

Akartam Budapestről is írni, de most nagyon távol van.