2011. július 7., csütörtök

Vadászat

Bolhás lettem. A szó valódi értelmében. Tele van csípéssel a bokám, és nem olyan, mint a szúnyogcsípés. Aztán megtaláltam a forrást. A kedvenc hintaszékem párnájában. Az előttem ittlakónak volt egy kutyája, az hozhatta be.

A lakás 90 négyzetméter. Enyém egy kis szoba tolóajtóval az előszobába, tolóajtóval a teraszra, és a terasz. A terasz északra néz, így nincs közvetlen napfény. Zsalus, elhúzható ajtók védik a teraszt a melegtől. A nagy nappali is a teraszra nyílik. Az egésznek van valami régiesen modern hangulata. Mint egész Izraelnek. Egyszer, régen, lehettem talán tízéves, anyuval elmentünk egy kollégájához, aki a Szilágyi Erzsébet fasoron lakott, földszinti lakásban. Lehet, hogy akkor nem így hívták az utcát. Nyár volt, bent félhomály, minden ablak valami zöldre nézett, a lakás szinte üres volt, tágas terek, hűvös. Mintha idegen országban lettem volna, furcsa volt, de kellemes. Ennek a mostani lakásnak van hasonló hangulata. Jól érzem magam itt. A bolhákra vettem valami vegyszert aranyáron, azzal fogom a bútorokat befújni, a párnát pedig kimostam.

A lakótársam negyvenes, Kaliforniából ideszármazott nő, kedves, segítőkész, sokat beszél. Úgyhogy amint ideköltöztem, megkértem, hogy héberül beszéljen. Átváltott héberre, és ugyanazzal a lendülettel folytatta. Van, amit értek, van, amit nem. Figyeli, hogy értem-e, ha látja, hogy nem, megpróbálja héberül elmagyarázni.

A másik lakótársam egy macska. Fél tőlem, nemigen mutatkozik, amikor csak ketten vagyunk a lakásban. De kiváló dzsukvadász. A dzsuk a csótány. A nyári melegben otthonosan előmászik. Eggyel találkoztunk, akkor Carol hívta a cicát, de az mire előjött, a "vendégünk" eltűnt. Reggelre a cica levadászta. Amikor egyedül vagyok, onnan tudom, hogy Carol jön hazafelé, hogy a cica úgy nyávog, mintha egy gyerek utánozná a macskanyávogást.

Jó ez a hely, szeretem.

Vasárnap elmentem az ulpánra megtudni a vizsgaeredményt, és megkérdezni, hogy mikor indul bét szint. Az eredményem bét 97 %, ez azt hiszem, közepes eredménynek felel meg. De mindegy is. Beszédben jobb vagyok, mint olvasásban és nyelvtanban. Mondta az ügyintéző, hogy éppen aznap indult egy új csoport, úgyhogy másnap bekapcsolódtam. Ez augusztus 17-éig tart, heti négy nap. Osztottak, szoroztak, és úgy döntöttek, hogy ezért sem kell fizetnem, ezzel együtt lesz meg a fizetett öt hónap. Hurrá, akkor csak könyvet kell vennem!

Nincs asztalom a számítógépnek, a hintaszékben az ölemben internetezem, a konyhaasztalnál tanulok, úgyhogy elkezdtem keresni az interneten, a yad2 honlapján, ahol mindenféle adásvétel zajlik. Találtam egyet, 200 sékelért, egy nap gondolkodás után felhívtam a hirdetőt, de nem vette fel, aztán már eltűnt a hirdetés is. Úgyhogy azt hittem, elkelt az asztal, ami érthető, a legolcsóbbak között volt. De visszahívott, és megbeszéltük, hogy ma este 10-kor ér haza, akkor megnézhetem. Többektől azt a tanácsot kaptam, hogy ha tetszik valami, azonnal fizessek, mert az izraeliek lecsapnak a dolgokra. Végülis megnéztem, bár a tulaj nem volt otthon, de szólt a haverjának, egy kigyúrt testű, amerikai angolsággal hadaró ficsúrnak, ha valaki még ismeri ezt a szót. Ő volt ott, és két nő. Megnéztem az asztalt, letettem a pénzt, kértem papírt róla, bár arról fogalmam sincs, hogy ennek van-e jelentősége. Hívtam M-et, hogy tud-e segíteni az elszállításban. Most megszabadultam 200 sékeltől, és legkésőbb vasárnap kiderül, hogy gazdagabb leszek-e egy íróasztallal.

2 megjegyzés:

  1. hát, kalandok azok vannak...nem mondom, hogy mindegyiket irigylem:o) és örülök, h szeretsz a kecóban lenni, az fontos...és örülök, h van ki segítsen, az is:o) ennyit mára, jelentem itt beütött a kánikula...
    és kérek még képeket szépen...

    VálaszTörlés
  2. Itt is beütött a kánikula. :)
    Megérkezett ma az asztal. Jó nagy.
    Oké, majd teszek még fel képeket.

    VálaszTörlés