Pénteken a rabbi meghívott vacsorára. Vendége van, egy magyar nő. Összehaverkodunk. Elköszönéskor a rabbi mondja, hogy szeretné, ha én szólnék, amikor jönnék vacsorázni, ne kelljen neki azzal fárasztania magát, hogy meghív. Mondom, annyira túlterheltnek látom, hogy nem akarok még további terhet tenni rá. Erre ő: "van egy titkom", majd a fülemhez hajol, és mondja, hogy "tudok ám nemet mondani". "Ooohhh" - kerekedik el a szemem és a szám. Erre ő magyarázatképpen: " több évi terápiába járás után". "Ja, ez ismerős."
A zsinagógában egyre többen kedvesen mosolyognak és szólnak hozzám, amikor meglátnak. Az alsó szint előimádkozója, egy fiatalos szefárd pasi jól érzékelhetően szeret közel jönni hozzám. Szombaton kezet is fogunk. Hosszan szorítja a kezem, aztán mondja, hogy erős kézfogásom van. Valószínűleg, ahogy erősen szorította, én is erőt vittem bele, bár nem vettem észre. Aztán egy darabon együtt megyünk. Feltette azt a kérdést, amely a nagyon kevés engem zavarbaejtő kérdések egyike: zsidó-e a fiam. Némi időbe tellett, amíg válaszolni tudtam, mondván, nem. Én meg megkérdeztem, hogy nős-e, és mikor mondta, hogy nem, megkérdeztem, hogy miért nem. Addigra a kérdése megtette a magáét, elég pimasz lettem, és hozzátettem , miért nem alkalmaz sadchent. Azt válaszolta, hogy nehéz megfelelő fiatal nőt találni.
Vettem hello Kitty-s pizsamát. Világos szürke, a tervezője vsz. büntiben volt, hogy nem köszönt Kittynek, mert a nadrágra százszor leírta, hogy hello Kitty. A felső részen pedig egy masnis cica bújik ki egy almából. Majd megkérdem az ötéves Mirit, ki ez a Kitty, ő biztos jóban van vele, mert mindenféle ruhadarabjával köszönni szokott neki.
Amikor idejövök, egy napig száműzöttség érzésem van, amikor odamegyek, egy napig szorongok. Elég releváns, az ottani élményem sokszor volt a szorongás. Pénteken a rabbi beszéde alatt elszálltak a gondolataim, dolgoztam. Már nem tudom, min, de akkor úgy éreztem, megoldottam egy problémát. Remélem, tényleg, de ha nem, majd megoldom, amikor szembejön.
Azt hiszem, az ilyen kérdésekre előre kell választ gyártani, valami olyat, amitől ő jön zavarba.
VálaszTörlésHehe. Bele tudok illeszkedni ebbe a "bele a közepibe" izraeli kultúrába, eléggé testhezálló. Azt nehezen tudom elképzelni, hogy olyan kérdést tegyek fel, amitől izraeli zavarba jön. :)
VálaszTörlésSzerintem ez volt a kérdés tapintatos változata.
De akkor miért nem az a kérdés, hogy az anyád zsidó-e? Meg ezt is lehet úgy kérdezni, hogy érzed, hogy tényleg pusztán érdeklődik, meg úgy is, hogy valami következtetést akar levonni belőle. Egyszer tőlem egy utcabálon kérdezte valaki, hogy betértem-e, ahol én az egyik standnál ültem, ő meg nézelődött, és ez kb a második mondata volt. És attól, hogy hozzátette, hogy mert a betértek általában vallásosabbak, még úgy gondoltam, hogy igazán semmi köze hozzá.
VálaszTörlésMa, miközben a villamoson ültem, vártam, hogy elinduljon, és közben pakoltam ki a táskámat, hogy megtaláljam a kulcsot, egy férfi beszélgetést kezdeményezett. Kezdte a táskámmal, aztán folytatta azzal, hogy megkérdezte, a vörös hajam eredeti-e. Visszakérdeztem, hogy mit gondol. Mondta, hogy igen, válaszoltam, hogy igen. Aztán, mikor rájöttem, hogy nem célszerű hazamennem kulcs nélkül, elköszöntem, és leszálltam. Szerintem azóta is azt hiszi, hogy a hajkérdés miatt hagytam ott.
VálaszTörlés