Új Kelet - a meleg unoka

Drága Ilona!

Ne haragudjon, hogy a levelemmel zavarom, de a barátnőimmel szégyenlem megbeszélni ezt a problémát, ezért fordultam inkább szakemberhez. Van nekem egy 21 éves lányunokám, már leszerelt a Cahalból, ősztől egyetemre jár. Látszólag rendben mennek a dolgok, de valami nem stimmel ezzel a fruskával, s ezt már jó ideje sejtjük, de senki nem meri bevallani. Érett, felnőtt nő, de mi még egyszer sem láttuk fiúval, soha nem mutatott be egy legényt se, se a szüleinek, se nekünk. Az mondja, hogy szívesebben lóg a lányokkal, még nem gondol a családalapításra, élvezni szeretné az ifjúságát. Néha úgy beszél egy egy haverájáról, ahogy a bakfis lányok a szerelmeikről szoktak, ezért fogtunk gyanút, de soha inkrimitáló helyzetben nem találtuk őt, ha történik is valami azt is nagyon diszkréten intézi. Nem tudom mivel teszek jót neki, ha ösztönzöm, hogy minél előbb jöjjön elő a farbával, legyünk túl a kezdeti sokkon és legyen egy normális fiatalkora, vagy maradjunk a gyanúban, a titkolózásban és ezzel védjem a fiamat, Efi apját, aki már csak társadalmi helyzete miatt is, hallani sem akar hasonló kapcsolatokról?

Aggódó nagymama Jeruzsálemből


Kedves Nagymama!

Először is szeretném tiszteletemet kifejezni Önnek azért is, hogy tesz valamit az unokájáért, és azért is, mert levele alapján úgy tűnik, hogy fontosabb Önnek az ő és a család jólléte, mint a társadalmi beidegződések. Amiről ír, annyira tabu, hogy Ön sem mondja ki, hanem utal rá. Az a bizonyos dolog az azonos neműekhez vonzódás szexuálisan, amit homoszexualitásnak neveznek a XIX. század óta.

A szexualitásunk csecsemőkorunktól bennünk van, először általános, az egész testre kiterjedően, konkrét határok nélkül, általános testi örömként, később ez egyre konkrétabban megjelenik az egyes testrészeken, főként a nemiszervek tájékán. A néhány éves gyerekek már előszeretettel érintgetik, dörzsölgetik azokat a testrészeiket, amelyek révén kellemes érzést tudnak előidézni maguknak. Ennél jóval később jelentkezik az, hogy valaki máshoz kapcsolódik vágy, és örömszerzési igény.

A kamaszkorban még jórészt nem egyértelmű, hogy melyik nemhez tartozó személy iránt vonzódunk. Különösen, ha egynemű környezetben nevelkedik a gyerek, pl. internátusban, természetes, ha a meglévő szexualitásának tárgya az azonos nemű másik gyerek.

Ha kitekintünk az emberi történelemre, azt láthatjuk, hogy az azonos neműek érzelmi és testi kapcsolata is jellemző volt. A zsidó Bibliában Dávid és Jonatán, a Talmudban Rés Lákis és rabbi Jochanan kapcsolata volt sokkal mélyebb, mint egy szokásos barátság, vagy szakmai kapcsolat. A görög mitológiából ismert Leszbosz szigete, amelyen nők szerették egymást. Szintén a görögöknél elfogadott volt a házasság előtt a férfiak fiatal fiúkkal való szexuális kapcsolata, de ez más kontinensen élő törzseknél is bevett volt. Összezárt és egymásra utalt embereknél, mint bányászok között vagy börtönben is tudunk arról, hogy azonos neműek között volt és van testi kapcsolat. Úgy sejtem, mindez többé-kevésbé elfogadott volt talán mindaddig, amíg egy XIX. századi pszichológus a homoszexualitás névvel nem illette a jelenséget. Talán az ő szándéka ellenére, de a név elterjedt, és ítélettel terjedt el. Azt én gyerekkoromban nők még kézenfogva jártak az utcán. Ma már ezzel kockáztatnák a megszólást.

Azt szokták mondani, hogy a homoszexualitás nem természetes. Természetes, az állatvilágban is előfordul, és nemcsak összezárt egyneműek között, mint pl. bikák esetében, hanem vegyes csordánál is, nőstény majmoknál figyelték meg egymás nemi szerveinek izgatását. A homoszexualitásnak nevezett jelenség nem magatartás zavar, ami korrigálható, és nem betegség, ami gyógyítható. A hetero-, bi- vagy homoszexualitás irányultság, amely egész énünket befolyásolja, és nagyon nagy  a pszichológiai ára az el nem fogadásnak, titkolózásnak. Lehet, hogy a társadalom elfogad, csakhogy egy álcát fogad el, nem az élő embert. Nagyon keserves az élete annak, aki nem lehet önmaga.

Azért írtam ilyen hosszasan az előzményekről, hogy oldjam a tájékoztatlanságot, a téma tabu voltát.

Most térjünk át a konkrét helyzetre. Nem tudjuk biztosan, hogy az Ön unokája valóban leszbikus-e, vagy valami más van a helyzet hátterében. Azt látom, hogy Ön akkor is szereti az unokáját, ha heteroszexuális, azaz a közfelfogás szerint normális, és akkor is, ha homoszexuális, amit a közfelfogás elítél. Ezért azt feltételezem, hogy van Önök között bizalom. Ez elég alap arra, hogy segítse és támogassa őt abban, hogy önmaga lehessen. Azt javaslom, hogy kezdeményezzen vele beszélgetést. Biztosítsa őt arról, hogy bármilyen az irányultsága, Ön akkor is szereti. Ha kiderül, hogy ő tudja, hogy nőkhöz vonzódik, dolgozzanak ki stratégiát arra, hogy a családdal hogyan fogadtatják el ezt a helyzetet. Ha ő sem tudja, mi is van, akkor érdemes terapeutához fordulni, aki segít feltárni, mi van a férfiaktól való távolságtartás hátterében.

A társadalmi nyomás miatt nehéz ez a helyzet mindenkinek. Az unokájának is, az ő apjának is, aki szeretné, ha a gyereke minél sikeresebb lenne, és fél attól, hogy az elfogadottól eltérő szexuális irányultság korlátozni fogja az érvényesülését. Szükség van az Ön támogatására, hogy az unokája boldoguljon.