Szukkot

Most jó kedvem van. Talán azért, mert szukkot van. Ilyenkor a zsidóknak törékeny sátorban kell enni és aludni hét napig, a diaszpórában talán nyolc napig. Elég egy sütit megenni. Még Magyarországon tavaly, tavalyelőtt a zsinagógai sátorban sziesztáztam összetolt székeken. Ez elég az ott alvás parancsához. Most nagyon hideg lenne. Idén az itteni zsinagóga mögött épített sátorban sütizek a többiekkel, és csütörtökön a rabbi szükéjében ebédeltem. Ima után a zsinagógai szükében kérdezte héberül, hogy elmennénk-e hozzá ebédre, azonnal tudtam válaszolni héberül, hogy ez megtiszteltetés. Nagyon büszke voltam magamra.

A peszach hete és a sátoros ünnep hete tórai parancs. A Tórában van előírva az emlékezés kötelezettsége, annak gyakorlása, hogy tudjuk, honnan jöttünk. Az egyik azt mondja, hogy ne felejtsük el, hogy idegenek és rabszolgák voltunk, a másik azt, hogy ne felejtsük el, hogy a pusztaságban sátorokban éltünk. Nem az őseink megszámlálhatatlan generációkkal ezelőtt, hanem mi, ma. Szeretem ezt a kötelezettséget.

Jafoban megrongáltak keresztény és muszlim sírokat. A rendőrség keresi a tetteseket. Ez a mai valóság.

Az is a mához tartozik, hogy a szombati Tóraolvasás során a betegekért mondott áldáskor a nők felálltak, a férfiak nem. Ezen annyira feldühödtem, hogy amikor a hadseregért hangzott el az áldás, és a férfiak is felálltak, én leültem.

A vendéglánycicát elvitte a gazdája. A cica nem akart bemenni a dobozába, és amikor már bezártuk, sírt. Pedig nem volt itt jó dolga. Talán érezte, hogy ez csak rosszabb lehet. Kérdeztem a gazdáját, hova viszi. Azt válaszolta, hogy egy kibucba északon, a természetbe. Szegény cica. Nem volt erőm bevállalni, hogy én legyek a gazdája. Nincs energiám, hogy magamon kívül tartósan gondoskodjam más élőlényről. Lelkifurdalásom van.

A. sms-ekben udvarol. Jólesnek kedves szavai, de mivel nincs jövője a kapcsolatunknak, nem élem bele magam, viszont élvezem, hogy héberül üzengetünk egymásnak. Legalább gyakorlom az írást. Előjön, hogy hol keverem a cháf és chet, az alef és ájin betűket.Szombaton a Kohelet-et olvassuk, Salamon költeményét. Itt találom azt, hogy mindennek megvan a maga ideje.

Mindennek megvan a maga szezonja, és ideje van minden dolognak az égbolt alatt.
Ideje a szülésnek és ideje a halálnak. Ideje az ültetésnek, és ideje a kihúzásnak.
Ideje az ölésnek és ideje a gyógyulásnak. ideje a rombolásnak és ideje az építésnek.
Ideje a sírásnak és ideje a nevetésnek. Ideje a siránkozásnak és ideje a táncnak.
Ideje a kövek eldobásának, és ideje a kövek összeszedésének.
Ideje a keresésnek, és ideje a veszítésnek. Ideje a megtartásnak, és ideje az elengedésnek.
Ideje az elszakításnak, és ideje az összevarrásnak. Ideje a csöndnek és ideje a beszédnek.
Ideje a szeretetnek és ideje a gyűlöletnek. Ideje a háborúnak, és ideje a békének.
Mi az eredménye annak, aki dolgozik ezen, erőfeszítéssel?