Ez elég jó? Nem tudom, hogy mit kéne még csinálnom ...

Az Európai Unió törvényei előírják, hogy a blogodon tájékoztasd az Európai Unióból érkező látogatókat arról, hogy milyen cookie-kat használsz, és milyen adatokat gyűjtesz. A jogszabályok sok esetben azt is előírják, hogy a beleegyezésüket kérd.

Segítségképpen elhelyeztünk egy értesítést a blogodon arról, hogy a Google miként használ egyes Blogger- és Google-cookie-kat (például Google Analytics- és AdSense-cookie-kat), illetve milyen adatokat gyűjt.

Te tartozol felelősséggel azért, hogy ez az értesítés valóban működjön és megjelenjen a blogodon. Ha más cookie-kat (például harmadik fél által fejlesztett funkciókat) is használsz, előfordulhat, hogy ez az értesítést nem megfelelő számodra, hiszen lehet, hogy további adatokat is begyűjtesz a felhasználóktól.

További információ az értesítésről és a kötelezettségeidről.

A Blogger már nem támogatja az OpenID szolgáltatást. Lehet, hogy a meglévő OpenID-hozzászólások és az OpenID-beállításaid módosultak. További információ.

Cookies notification in European Union countries

European Union (EU) laws require you to give EU visitors information about cookies used on your blog. In many cases, these laws also require you to obtain consent.

As a courtesy, we have added a notice on your blog to help meet these regulations. The notice lets visitors know about Google's use of certain Blogger and Google cookies on your blog, including Google Analytics and AdSense cookies. Learn about Google’s privacy practices and how Google uses data on partner sites.

Change the notice

How to change or disable notice

If you have edited your blog in a way that hides this notice, it will be your responsibility to notify your visitors about cookies used on your blog and if necessary, obtain consent. Also, if you have added other blog features that set cookies, including third-party analytics or advertising services, you’ll need to provide additional or a different notice.

It is your responsibility to determine, based on your cookie use, what else would be appropriate. If you choose to use a different notice, be sure you still comply with Google’s EU user consent policy. Learn more on generating cookie notices.

See the notice

To see the notice if you’re outside of the EU, view your blog and change the country code, for example blogspot.fr orblogspot.co.uk. If you use a custom domain, you won't see the notice outside of the EU.

Norvégia és más

A korábban írt dilemma jó úton van. Ma találkoztam azzal, aki a Fideszre szavazott, a négyfős kis csoportunkban, és elmondtam neki, hogy az ügyfelemmel, akinek a helyzetét reménytelennek látom, dolgozom, és nem tudok smúzolni vele, mármint az ismerőssel, mert „ezekre” szavazott. Így mondtam, hogy „ezekre”. Némi hallgatás után azt mondta, hogy nem ismerem őt, mert sokat segíti a rászorulókat, pénzzel is, munkával is. Egyébként orvos. Mondtam, hogy minden tiszteletem az övé,  és ugyanakkor a szavazatával segíti azokat, akik rendszerszinten lehetetlenítik el a szegényeket támogatókat a StopSoros törvénnyel, de már a beharangozásával is. Már a múltkor írtam, azt hiszem, hogy korábban annyi pénzt kaptak az önkormányzattól, hogy 30 embert tudtak foglalkoztatni a mélyszegénységben élők megsegítésére, most annyit kapnak, hogy 3 embert tudnak megfizetni, és a törvény beiktatásával nullára fog csökkenni az önkormányzat által adott pénz. Ha külföldről kérnek, akkor megbélyegzik őket, szóval tényleg reménytelen a helyzetük. De azt megbeszéltük az ismerősömmel, hogy elmegyünk valamikor kávézni, hogy jobban megismerjem. Még mindig azt hiszem, hogy konfrontálnom kell őt, hogy nem tudja az egyéni jótékonykodásával ellensúlyozni a rendszerszintű elbaszást.

Norvégiában voltam. Végig 28 fok volt és verőfény, amikor itt esett az eső. Egy este voltunk pikniken, Osloban, a norvég vezető tanároknál. Ott elmeséltem, hogy hogyan választottuk ki a norvégokat a következő Gestalt terápia tréningekre. Az úgy volt, hogy mi angoloktól tanultunk, de amikor végeztünk, elhatároztam, hogy nem velük fogjuk folytatni a kurzusokat, mert nem kaptunk semmi segítséget az EAGT (European Association for Gestalt Therapy) akkreditáció megszerzéséhez. Azért volt ez fontos, mert magyar akkreditációt nem tudtunk volna szerezni, mert nem feleltünk meg a magyar követelményeknek. Ha magyar nem, akkor legyen legalább európai. Volt egy laza szervezet, a Leaders for Gestalt Institute, aminek én is tagaj voltam, mint a Gestalt Egyesület elnöke, és ezen a levlistán körbeírtam, hogy keresünk tanárokat. Több választ kaptam, és a norvégok voltak azok, akik nemcsak azt írták, hogy szívesen segítenek, hanem el is küldték a négyéves programot. Megszavaztattam az  elnökséggel, és mit ad isten, a norvégok jöttek ki győztesként.

Másnap délelőtt egy hivatalos megbeszélésen voltunk az irodájukban, aztán hárman felutaztunk északra, Bergenbe. Azért tudom megjegyezni a város nevét, mert hasonlít Bergen-Belsenhez, a koncentrációs tábor miatt. Hajókáztunk egy fjordban, ettünk egy leveses étteremben, ahol csak levest lehet kapni, de különböző országokból való levest. Gulyás is volt, a többiek megkóstolták, szerintük eléggé gulyásos volt. Én nem kóstoltam meg, mert nem kóser húst nem eszem, ezzel együtt ettem norvég hallevest, amiben viszont rák van.  Hát, nem lehetek tökéletes. Nagyon jó volt az egész kirándulás. Vettem egy ruhát, megláttam a kirakatban, és beleszerettem. Háromnegyedes az ujja, és fel lehet gombolni egészen az ádámcsutkámig. Fel sem akartam próbálni, de Dia erősködött, hogy azért próbáljam fel. Azt nem vettem észre, hogy elég rövid, éppen a térdemig ér, úgyhogy nem egészen kóser. Majd csak itthon, Magyarországon hordom.

Dilemma

Van egy belső dilemmám. A Flows kiscsoportban, ez egyfajta támogató csoport, van egyvalaki, aki a Fideszre szavazott. Amikor megkérdeztem, miért, azt mondta, amit elértek, azért. Nem kezdtem el vitatkozni, hogy az EU-s pénz.

Van egy új ügyfelem. Coach4Good-os, azaz ingyenes. Miskolcon dolgozik, az Avas lakótelepen, és mélyszegénységben élőkkel. Az utóbbi két évben 30-ról 3-ra csökkentette le a kollégái számát, mert nem kap forrást. Most még annyit sem fog kapni, mert őket is Soros-ügynökként tekintik. Ha külföldről fog pénzt kérni, akkor meg fogják bélyegezni.

Nem fogok tudni ebben a támogató csoportban szó nélkül meglenni, hogy nyájaskodjak a Fidesz-szavazóval, hogy tudom, a Fidesz kicsinálja az ilyen, szegényekért dolgozókat. Még nem tudom, hogy mit csinálok, de valamit kell csinálnom. Gondolkodom, hogy mit tegyek.

Jó hírek nekem

Ma tartottam egy coacholást, és nagyon jó volt. Az ügyfelem azt mondja, hogy sokkal jobb kedve van, mióta hozzám jár. Azóta nagyjából el tudja engedni, ami nem rá tartozik, és sokkal kevésbé idegesíti fel magát azokon a dolgokon, amin nem tud változtatni.

Egy másik ügyfelem felhívott, és mondta, hogy nem felejtett el. Egy cserép virágért coacholtam őt, és azt a cserép virágot még nem kaptam meg. Ennek szólt, hogy nem felejtett el. Politikus, nem kerültek be a Parlamentbe, és bár mondtam, hogy ha gondolja, beszélgethetünk, mert azt véltem, hogy nagyon le van törve, de nem, azt mondja, hogy az elkeseríti, ami az országban zajlik, de egyébként tök jó kedve van, és a kollégáiban is ő tartja a lelket, és ezt nekem köszönheti. Amikor mondtam, hogy most énrajtam van a sor, hogy meghívjam, mert előzőleg ő hívott meg egy ebédre, azt mondta, hogy erről szó sem lehet, ő hív meg megint.

Ez a két visszajelzés nagyon jól érintett, és ezt nem is tudom szavakkal kifejezni. Ilyenkor, de már amikor dolgozom velük, akkor is, nagyon élek. Itt sem találom a megfelelő szavakat, de tök elégedett vagyok, mondanám, hogy boldog vagyok, amikor ezeket a szavakat hallom.

A Dia volt abban a csoportban, amelyiknél tanítani fogunk, és amikor meghallották, hogy mi jövünk, nagyon megörültek nekünk.

Most péntek délután van, úgyhogy nem írok többet, elmegyek zuhanyozni. 

Elmentem Debrecenbe ...

Elmentem Debrecenbe a besugárzásra. András vitt le, az ő autójuk kellett Diának, úgyhogy kölcsönkérte az apjától az övét. Odafelé egy szót sem szóltunk egymáshoz, ő vezetett, én bóbiskoltam, mert hajnali négykor indultunk. Náluk aludtam, hogy ne kelljen kitérőt tenni.

Debrecenben én voltam az első, aztán jöttek mások is. Rámszereltek egy fém-abroncsot, ami fájt. Aztán csináltak CT-t a fejemről. Hatan voltunk, úgyhogy mindenkit meg kellett várni. Aztán mentővel átvittek hatunkat egy másik épületbe, a kísérőket egy másik autóval. Majdnem mindenkivel volt kísérő. A másik épületben volt a Gamma sugárzás.

Eszembe jutott az az amerikai film, hogy „A Gamma-sugárzás hatása a százszorszépekre”. Gyerekekről szólt, már nem emlékszem, hogy mi volt a konfliktus, de iskolai versenyről szólt, kísérletet kellett csinálni, aztán beszámolni róla. A kislány nyerte meg, aki a százszorszépekkel kísérletezett.

Annyit tudok, hogy a Gamma sugárzás csak ott hat, ahova irányítják. Az orvost kérdeztem, hogy milyen következményei lesznek a besugárzásnak, azt mondta, semmi. Később eszébe jutott, hogy a besugárzás helyén kihullik a hajam. Kérdeztem, hogy nem fogok-e megbutulni. Azt mondta, nem. Azt nem mondtam, hogy már az eddigi beavatkozások is ilyen hatással voltak rám, ezt megtartottam magamnak, úgysem tud ez ügyben semmit tenni. Erre mondta a Héczey, hogy ha 20 %-ot csökken az IQ-m, akkor még mindig jól állok. És igaza van. Kevesebbet beszélek, úgyhogy kevésbé tudják, hogy rosszabbul gondolkodom. Még szerencse, hogy olyan irányzatban dolgozom (Gestalt), ahol az érzelmi érzékenység legalább olyan fontos, mint az IQ. Sőt fontosabb.

A besugárzás nem fájt, és szerencsére nem is volt olyan hangos, mint az MRI. Csak az volt nagyon kellemetlen, hogy a besugárzások közben az abroncsot fogva húztak föl ülő helyzetbe, és akkor tekergettek valamit rajta. Ez a fölhúzás elég tapintatlan tett volt az asszisztensek részéről.

Egykor végeztünk, és indultunk vissza. Akkor már beszélgettünk. Hálás voltam Andrisnak, hogy levitt, és végig ott volt velem, belekarolhattam, amikor mentünk, és amúgy is. Mi még ha nem beszélünk, nekem akkor is jó a jelenléte.

Elkezdődött a Pészach. Első széderestén a Szonjánál voltam. Ott volt a családja, és még néhány barát. Az apja, a történész méltatlankodott, hogy Szonja nem adott szót neki, hogy némely történelmi eseménnyel gazdagítsa a tudásunkat. Mikor már többször méltatlankodott, Szonja szót adott neki. Akkor elkezdődött egy hosszú, ámde érdekes történelmi lecke. A gyerekek ott mulatoztak közöttünk, de ez senkit nem zavart. 

Éjfél után lett vége a vacsorának, akkor én elindultam gyalog. Aztán megláttam a felüljárónál egy buszt, arra felszálltam, és két perc múlva elindult. Átment a hegyen, a nagy vizen, és leszálltam a Keletinél. Onnan elindultam gyalog az Orczy úton.

Egyszer csak meghallott mögöttem egy kopogó hangot, mintha bot lett volna. Aztán meghallottam, hogy nagyon gyorsan közeledik. Félni kezdtem. Kiderült, hogy görkorcsolyán közeledik valaki, és a jobb lábával adja a kopogó hangot. Amikor elsiklott mellettem, akkor sem múlt el teljesen a félelmem. Mikor hazaértem, akkor sem. Továbbra is féltem, hogy valaki bejön a kapun.

Megittam egy szilvás unikumot, aztán lefeküdtem és elaludtam. Akkor már kb. fél 2 lehetett, vagy még később. Másnap reggel 8 körül ébredtem. Semmi bajom nem volt, még annak ellenére sem, hogy a Széderen négy pohár bort ittam, mert ez része a Szédernek. A történész apuka kínálgatott, de nem akartam többet inni, mert tudtam, hogy haza kell még érnem.

Másnap Széderen Pistiéknél voltam, a világ végén. Egyébként nincs is olyan messze a lakásuk. Ha minden jön két percen belül, akkor fél óra tőlem. Az utca olyan hangulatot áraszt, mintha falun lennék.

Szép lesz a lakásuk, ha megszűnik a csatatér utáni tájkép. Én nem bírnám sokáig ezt az állapotot, nekem a káosz jut eszembe, és azt nem bírnám sokáig. De most itt is jól éreztem magam. Nem vittem semmit, mert eszembe jutott, hogy zsidótól nem fogadhatnának el semmit, amit szombaton hozott. Eszter azt mondta, hogy ezzel neki nem lenne baja. Úgyhogy először azt gondoltam, hogy szerzek édes bort, és következőleg azt viszem el, ha nem szombaton megyek, aztán eszembe jutott valami más, de ezt most nem írom ide, mert Pisti olvassa a blogomat, és nem akarom, hogy így értesüljön róla.

Beszéltem a vállalkozóval, hogy tud-e adni számlát. Azt mondta, hogy szívesen, és ha később is kell, szóljak nyugodtan. Adott egyet, de lehet, hogy túl kevés lesz, mert az összeg áfával együtt annyi, amennyi áfa nélkül kellene. Ha nem lesz elég a Fundamentának, akkor még kérek számlát.

Marci mondta, hogy írjam a blogot, úgyhogy írom. Ez most jó hosszú lett.

Egy jó hír, kettő rossz...

A múlt hét péntekjén, szombatján tanítottam a Corvinuson a HR Business Partner képzésen, Zsófival. Nem akartam egyedül, mert nem tudtam, hogy bírom-e. Zsófinak oda akartam adni, de ő azt akarta, hogy ketten tanítsunk. Végre valaki, aki tanulni akar tőlem!

Nagyon jól sikerült. Az óra első harmadában valaki megkérdezte, hogy ezt hol lehet tanulni. Mondtam, hogy nálam lehetne, de nincs energiám összeszervezni egy csoportot. A végén megkérdezték, hogy hány ember kell egy csoporthoz. Mondtam, hogy 5. Azt gondolom, hogy a többit már én is be tudom szervezni.

Viszont van két rossz hírem.

Megint találtak a fejemben valamit, ami nem odavaló. Sugárral meg fogják semmisíteni, csak egyszer kell mennem Debrecenbe, és ha nem növesztek egy másikat, akkor rendben leszek. Azért el voltam keseredve. Most már nem érzek semmit.

A másik az, hogy a Fundamentától visszakaptam a számlákat, azzal, hogy 1 millió 37 ezer forintot nem tudnak elismerni, mert az korábban keletkezett, mint ahogy lezártam volna a számlát. Hétfőn felhívom a kivitelezőt, ha ő nem megy bele, hogy adjon számlát, akkor nem tudom, mit csináljak. Akkor talán vennem kell számlát, de azt nem tudom, hogyan kell. A C tervem az, hogy a Fundamentának adom ezt a pénzt. Petyus szerint ez hülyeség, mindent meg kell próbálni ahhoz, hogy megkapjam a pénzt. Ha más nem, akkor az alagsori felújítás összegét benyújtani a Fundamentának.

Amikor elolvastam a levelet, nagyon ideges lettem. Most már nem, de nyugodt sem vagyok.

A két rossz hírre azt mondom, hogy nem végzetes. Az elsővel kapcsolatban az orvosokra bízom magam, a másodikkal kapcsolatban Petyus és az én kreativitásomra. Meg fog oldódni mind a kettő. 

Csak most már szeretnék egy kis pihenőt.

EAGT és más

Voltam az EAGT (European Association for Gestalt Therapy) General Boardjában utoljára. Eddig sem mentem, már egy hosszú ideje, mert beteg voltam, és most mondtam annak, aki engem helyettesített, hogy most megyek, ne menjen. Hebegett, majd kiderült, hogy az elnökség már úgy döntött, hogy levált engem. Nem a betegségem volt az oka, hanem az, hogy nem akarták a kettős funkciót. Merthogy én már az Intézetet képviselem inkább, mint az Egyesületet. A Budapest Gestalt Intézetet. Az ő dolga lett volna megmondani, de húzta-halasztotta. Szerintem félt tőlem.

Nagyon jó volt Groningenben, csak nagyon hideg. Az emberek örültek nekem, és én is nekik. Régen láttuk egymást.

A munkahelyemen kiütöttek egy falat, és kivettek egy ajtót. Bejöttem, amikor zajlott a munka, dobozokban volt minden, és zaklatott lettem. Dia kérdezte, hogy mi van velem, rámutattam a dobozokra, és mondtam, hogy ez. Úgy látszik, még nem éltem túl az otthoni felújítást. Most már csend van, tisztaság, még rend nincs. Beültem egy sarokba, itt jó. Belátom az egész teret. Egyszer azt olvastam, hogy a nők sarokba szeretnek ülni, ott nem kell félni hátulról támadástól. Hát ha ez igaz, akkor rám igaz.