Izraeliek

O. Budapesten szállodában dolgozott, azt mondja, utálják az izraelieket, mert bunkók. Ezért nagyon meglepte, amikor itt olyan törődéssel találkozott, amivel még soha. Minden ösztöndíjasnak van befogadó családja, ahol a szombatokat töltik. Az ő szombati családja úgy kezeli őt, mintha családtag lenne, és ha másik ösztöndíjas családjához megy, akkor ott fogadják őt szeretettel. Mindenhol nagyon hálásak azért, hogy ők, az ösztöndíjasok ingyen munkát végeznek izraeli gyerekekkel.

Péntek este a zsinagógai szertartás után az előtérbe kitódul a nép, nagy a nyüzsgés. Köszöntöm Eilavot, aki börtönpszichológus, egy keveset már beszélgettünk. Meghív vacsorára magához. A rabbi is meg akar hívni, és ebből rájöttem, hogy a múltkor Avi meghívása nem annyira személyesen nekem szólt, hanem ha valaki főz pénteken, akkor meghív embereket, akik nem főznek, vagy egyedül vacsoráznának, vagy csak egyszerűen szeretik a társaságukat. Vittünk három műanyag széket a zsinagógából, hogy mindenkinek legyen helye. A rabbi társasága és mi egy ideig együtt haladtunk, közben az egyik meghívott átpártolt a rabbi csoportjához.

Amikor már vacsoráztunk, mindenki bemutatkozott, és mondott valami érdekeset magáról. Így derült ki, hogy van a társaságunkban egy zeneszerző, és hogy a biztonsági őrnek, aki szintén vendég, van egy táncos-zenés klubja. Eilav megkérdezte az elején, hogy héberül vagy angolul társalogjunk, azt kértem, hogy héberül, és majd szólok, ha nem értem. Volt, amikor nem értettem, de éreztem, hogy valami érdekes dologról beszélnek. Szóltam, de azt mondták, hogy jobb is, ha nem értem. Bűnözésről beszéltek. Jó hangulatú este volt, éjfél körül mentünk haza, a biztonsági őr előbb hazakísért, csak utána ment haza éppen az ellenkező irányba, azt mondta, két óra gyaloglás, mire hazaér. Úgy látszik, vigyázni akart ránk.

Ulpán után elmentem a bioboltba, megláttam a fiatal férfit, aki Szenes Hannához hasonlított. Megörültünk egymásnak. A pénztárban állt, amikor odavittem, amit venni akartam, angolul szólt hozzám. A múltkor azt mondta, hogy héberül kell beszélnem, ha meg akarok tanulni, úgyhogy héberül válaszoltam. Váltott. Elmeséltem neki, hogy Budapesten voltam, jó volt, dolgoztam, találkoztam a barátaimmal, elfáradtam, visszajöttem, tanulok tovább. Közben egy nő fizetni akart volna, de útban voltam neki, szólt, mire a fiú rá sem nézve átküldte a másik pénztárhoz, és zavartalanul folytattuk a beszélgetést. Nagyon intim volt.

Elromlott az elektromos fogkefém, és az elektromos bolt tulajdonosa, akinél egyszer lealkudtam két sékelt, azt mondta, nem tudja megjavítani. Szóval kell vennem egy másikat. A gyógyszertárban az az oroszos kiejtéssel beszélő nő szolgál ki, akinél egyszer már vettem valamit, nem pont azt, amit akartam, de annyira segítőkész volt, hogy nem tudtam otthagyni vásárlás nélkül. Most is kijön a pult mögül, és segít keresni, amire szükségem van. Nem tudok dönteni, ő áll, és magyaráz héberül. Egy férfi kétszer is megkérdezi, hogy van, mire ő megkérdezi tőlem, hogy mit gondolok, foglalkozhat-e vele. Zavarba jövök, azt hittem, ismerőse, mondom, hogy persze. Könnyebb is dönteni, hogy nincs a közelemben.

Készülök a vizsgára. Jövő csütörtökön szóbeli. Beszélgetés, magamról is kell beszélnem és helyzetgyakorlatok. A témák: megköszönés, rendelés, panaszkodás, sajnálkozás, javaslatok, kérések. Minden témában van 5-6 helyzet, abban kell két-három mondatot mondani. Elmentem Yaelhoz, segített a mondatokat összerakni. Aztán hazavitt, nem bízott a tömegközlekedésre.

Ma tanítani voltam. Meleg volt, a buszban ment a légkondi, de még így is pihegtem. Megittam fél liter vizet, aztán feltöltöttem a csapból, aztán még vettem ásványvizet, mert kezdett fájni a fejem. A teremben ment a légkondi, így helyrejöttem. Akikkel dolgozom a kiscsoportban, élvezik a tanulást. Ez jó, mert én is a tanítást. Van ebben a helyzetben valami otthonos, megszokott, nem tudom előre mi lesz, de jó lesz. És tényleg.

A "dresszkód" itt szigorú. Gondolkodtam, hogy menjek-e szandálban a Bár Ilánra, merthogy ez egy vallásos egyetem, vagy inkább zárt cipőben, aztán egy életem, egy halálom, a szandál mellett döntöttem. Amikor már a buszon pihegtem, megláttam egy férfit, fekete kalapban, alatta fekete bársony kipával, hosszú fekete köntösben, fekete nadrágban, fekete zárt cipőben. Mindjárt nem szenvedtem annyira a rövidujjú laza öltözékemben. Az öltözék pontosan kifejezi a hitrendszerét itt bárkinek. Az ateista nők szemlére teszik a keblüket és a térdüket, a nagyon vallásos nőknek csak az arcát és a kezét lehet látni. Némi gyakorlattal nagyon kifinomultan lehet besorolni az embereket. Mehetnék dolgozni crox papucsban, de nem mehetek Bné Brákba kivágott ruhában. Ez tiszta ügy, és nem esik nehezemre alkalmazkodni hozzá.