Új Kelet cikk - a "süket" pár

Kedves Ilona!

Hónapok óta készülődöm erre a levélre, de mindig halasztgatom, hátha mégis sikerül dülőre jutnunk a párommal kettesben, de mostanra úgy érzem, nincs tovább, a probléma akkorára dagadt, hogy külső segítségre van szükségünk. Azt hiszem abban mindketten egyetértünk a férjemmel, hogy 25 év házasságba sok öröm és néha bánat is belefér, nem kevés bajon haladtunk már túl együtt, mindig megerősödve az egymás iránti szeretetben. Most azonban úgy érzem valami olyannal állunk szemben, ami mindkettőnktől másfajta szemléletet igényelne és valamiért nem megy ez nekünk. Mindketten mondjuk a bajunkat egymásnak, de mintha csak elbeszélnénk egymás mellett. Mintha ennyi év után hirtelen, nem értenénk egymás nyelvén. Talán igaza van a barátnőimnek és párkapcsolatai terápiára van szükségünk? Hogy zajlik az ilyesmi? Hogyan kell rá jelentkezni?

Rachel Beer-Seváról


Kedves Rachel!

Levele alapján az a benyomásom, hogy mindketten beburkolóztak saját magukba, és megszűnt a figyelmük, nyitottságuk a másik iránt. Felteszem, vannak lezáratlan sérelmek, amelyeket belül ápolgatnak, próbálják a másiknak kifejezni, de az annyira a sajátjával van elfoglalva, hogy nem tudja meghallani a talán már áradó panaszokat.

Valóban jó egy olyan külső, a panaszokban érintetlen személy, aki segít abban, hogy úgy tudjanak egymáshoz beszélni, hogy a másik meg is hallja. A terapeuta valószínűleg ezt fogja tenni. Ő nem annyira a panaszok tartalmára, inkább a kommunikációjuk módjára lesz érzékeny, azt keresi, hogy hogyan nem hallják egymást, és abban közreműködik, hogy egyszerre csak annyi és olyan hangozzék el, amennyit és ahogyan a másik be tudja fogadni. Valamint arra is figyel, hogy az Önök kettősében egyenrangúság legyen, ahogy mondani szokták, ne nyomja le az egyik a másikat. Azaz nem a problémákat fogja ilyen módon megoldani, hanem abban segít, hogy Önök tudják megoldani azokat, és ezzel a terápiás szobán kívül is tudják alkalmazni a tudásukat.

Kérdezi, hogy hogyan történik egy ilyen párterápia. Sokféle irányzata és módja van, ezért nem tudok egységes folyamatot leírni. De azt szívesen leírom, hogy én hogyan csinálnám, már amennyit előre sejteni lehet, hiszen az adott pár igénye mindig csak akkor derül ki, amikor leülök velük.

Először meghallgatom mindkét felet, ill. a annyit, amennyit képes vagyok befogadni. Ha emiatt meg kell szakítanom valamelyik vagy mindkét felet, ez jól jelzi, hogy az “áradó” fél nem érzékeny a befogadóra. Tehát sejteném, hogy erre meg kell őt tanítani. Megkeresném, hogy mik azok az értékek, szépségek a kapcsolatukban, amelyek kellő indokot adnak, hogy fenntartsák azt. Aztán megkeresném, hogy mi az, ami túl kevés, túl sok, vagy nem megfelelő, és ezeket el is mondom. Pl. lehet, hogy Önöknél a törődés mindkettőjük részéről megvan, ez jó, de a törődés módja lehet, hogy nem igazodik a másik igényeihez, ez a figyelem hiányzik.

Mindeközben a hallottakat, lefordítanám olyan nyelvre, amelyben nincs sértés, viszont benne van az elmondó igénye. Ilyenkor visszakérdezek, hogy jól értettem-e, amit mondott, és addig pontosítunk, amíg egyetért vele. Ezután megkérdezem azt, akinek szólt az igény, hogy mi a reakciója arra, amit hallott. Arra törekszem, hogy igények fogalmazódjanak meg, és azokra reakciók. Házi feladatot is adok, gyakorolni valamit, amiről úgy látom - és ezt meg is mondom -, hogy hiányos, vagy nem megfelelő.

Előfordulhat, hogy a pár mindkét tagjával külön-külön is dolgozom egy-két ülésen, majd megint párban találkozunk. Mivel a levelében azt írja, hogy sok évig jól, szeretetben erősödve éltek egymással, az a feltételezésem, nincs szükségük hosszantartó terápiás munkára. Persze kiderülhet olyan, amit a levél nem tartalmaz, akkor más a helyzet. A jelentkezés terápiás munkára egyszerű, felhívja az illető teraputát, és ha van neki szabad kapacitása, akkor megbeszélnek egy időpontot.

Sokkal könnyebb lenne az élet, ha az emberek nemcsak akkor mennének terápiába, amikor már nagy a gond. A terápiás munka sokkal hatékonyabb önismeret fejlesztésével megelőzésre, ill. javításra akkor, amikor még nem mérgesedtek el a viszonyok. Kicsit ugyanolyan a helyzet, mint a testi bajok esetén. A megelőzés és a korai kezelés eredményesebb.