Bar Ilan visszajelzés 3

Ma, a szombat délutáni három órás alvás után arra jutottam, hogy az én munkám beszélgetés az ügyfelem valódi énjével. Az analitikusok szerint van egy valódi énünk (real self) és egy, a külvilágban való életben maradáshoz szükséges hamis énünk (false self). Jól lehet csevegni a hamis énnel, és mély, jelentőségteli kontaktust csak a valódi énnel tudunk teremteni. Mármint ha mindkét oldalon ezek beszélgetnek. Ez a buberi I and Though. Ha érdekel, később megpróbálhatom elmagyarázni. Most inkább ideteszem az egyik hallgatóm visszajelzését, amit mostanra sikerült lefordítanom. A neveket megváltoztattam.

"A gyakorlásra Ilonával az egyetemen töltött hosszú nap után érkeztem. Hozzám hasonlóan a többi lány is a kimerültségig túlterhelt volt. Ilona azt javasolta, hogy ne próbáljunk új energiát előállítani, hanem egyszerűen maradjunk az energiának ebben az állapotában, vagy még helyesebb, az energiahiányunkban.

Erre ideges lettem mert volt egy eset, amit a gyakorlati helyemen, az iskolában tapasztaltam meg, és annak a kimenetét idézte fel. Felhoztam az esetet, és Ilona megkérdezett mindannyiunkat, mennyi energiám volt, amikor az esetről beszéltem. Megkérdezte, hogy engedélyezzük-e, hogy rövid terápiát csináljon, amelyben én vagyok az ügyfél és ő a terapeuta. Beleegyeztünk, azzal kezdte, hogy megállapította a haragommal kifejezett energiámat - egyértelműen mondtam, hogy haragszom, és nem szenvedhetem a fiatalok kizsákmányolását.

Lassan, lassan mélyebb rétegekbe érkezett, és akkor mondta, hogy úgy tűnik neki, hogy félek.  (ezt azután, hogy én megjegyeztem, hogy nem tudok egy percig sem csöndben pihenni, és fontos nekem, hogy sok dolgot csináljak, és gazdagítsam magam). Az válaszoltam, hogy félek, ha megállok, öreg és fáradt leszek. Feltette a Gestalt alapelvek szerinti kérdést - további “micsoda” kérdést -, nem kérdéssel kezdte, hanem mondta: “úgy tűnik nekem …”. Ezután magára mutatott, én energiahiányosnak látszom? Mondtam, hogy nem. Annak ellenére, hogy nyugodt volt, jó és csöndes energiát sugárzott. Ilona látta, hogy szétszórt és dühös vagyok mindenféle dologtól, amik történtek velem, de nem vagyok jelen az “itt és most”-ban. Azért, hogy visszahozzon engem ide és a jelenbe, kérte, hogy érezzem a talpammal a talajt,  és üljek hátradőlve, megtámasztva. Ezután kérte, hogy húnyjam be a szemem, ellazítva izmot izom után (megjegyzés: erre rosszul emlékszik, nem ezt kértem, csak hogy figyelje), és engedélyt kért, hogy megérinthessen. Amikor megadtam az engedélyt, rátette a kezét a vállamra, a nyakamra, az államra, és kérte, hogy mondjam, hogy ez rendben van-e. Azt mondtam, hogy igen. Ezután visszatért a helyére, leült, és azt kérte tőlem, hogy lassan nyissam ki a szememet. Ezután megkérdezett, hogy érzem magam. Mondtam neki, hogy nyugodtnak érzem magam. Mondta, hogy neki is úgy tűnik, hogy nyugodt vagyok és kicsit fáradt. Mondtam neki, hogy így van. Kértem tőle tippeket, az ellazulásra, és mondta, hogy ha ezt gyakorlom, az jó. Amikor ilyen eset van, érezzem magamat. (tedd így a kezedet a térdedre). Ezután megkérdezte a másik három lányt, akik megfigyelők voltak, , mit gondolnak, mi érdekli őket az érintéses technikában, a Gestaltban, és mondták, hogy nem ismerik ezt.

A továbbiakban elmagyarázta, hogy azt látta, hogy nem vagyok az “itt és most”-ban, és így megpróbált visszahozni engem a lenyugvás és valami olyannak az érzékelése által, ami itt és most van. A kezelés folyamán a kérdése az érintésről (hogy az rendben van-e), megfigyeltem, hogy ezzel idézte elő, hogy összpontosítsak az érintésre, és visszajöjjek az “itt és most”-ba. Azt akarta elérni, hogy megálljak a rohanásban. Azt mondta: egyszerűen kellett, hogy megálljon. A továbbiakban azt mondta, mit tenne a kezelés folyamán. A kezelés után csodálatos könnyedséget éreztem. Nehézségem volt a lélegzéssel, amikor stresszes voltam, és azon a napon sikerült lélegeznem, mert a nyomás felengedett. Éppen, mint amikor megszűnt a fejfájásom. Ez mint egy csoda történt ugyanabban a pillanatban. És az egész egy áramlás alakjában marad meg.

Örültem, hogy kliensnek jelentkeztem, mert Ilona nagyon is megfelelő volt ugyanabban a percben, a feszültség érzésének, ami akkor bennem volt, és ugyanabban a percben a nyugalom képességének hiánya. Ezt igazán “az égből küldték”. Ez segített abban, hogy könnyebben éljem át a napot, megnyugtatott.

Volt még egy kezelési ötlet - Mirjamé.

Mirjam a következő terapeuta nagyon megnyugtatta Ronitot, aki fáradt volt, és nem volt kedve beszélni. Meditatív helyzetben kérte, hogy csukja be a szemét, és képzeljen el egy helyet, ahol lenni szeretne. Kivel van? Ronit innentől beszélni kezdett, aztán hogy elképzelte, lassan lassan kinyitotta a szemét Mirjam útmutatásának megfelelően. Amikor Ronit beszélt a feszültségről és a kontroll hiányáról, Mirjam megkérdezte, hogy hogyan hat rá, hogy nincs kontrollja. A kérdés nagyon a helyén van, a  “hogyan” kérdés. Mirjam arra utalt Ronitnak, hogy azt mondta, “most nyugodtabb”. Azt mondtad, hogy nyugodt vagy, és így tudsz lélegezni (mély lélegzettel). Így Mirjam leírta Ronit működését. Ezután Ilona visszajelzést és összefoglalót adott Mirjamnak.

Mirjam lezárta Ronittal, Ronit messze sokkal inkább jelen volt, és ez erősítette az érzékelését."