Próbálkozások

Felfedező úton járok az itteni SzTK-ban. Bejelentkeztem az onkológushoz, elmentem, hogy időpontot kérjek, de mondta az asszisztens, ezt ő nem tudja intézni, a falon lévő telefonon rendezzem. Lerendeztem. A korom miatt kaptam postán székletvizsgálati készletet, hogy megvizsgálják, nincs-e vér a székletben, ami bélrákra utalhat. A csatolt leírás héberül, arabul és oroszul, valamint képekkel magyarázza el, mit kell tenni. A képeket követem. A műsor, amit ennek kapcsán előadok, olyan filmbe illene, amit egy kétbalkezesről ügyetlenkedéseiről készítenének. Megoldottam, elvittem a laborba. Mondja az asszisztens, ha már itt vagyok, menjek fel a második emeletre, méressem meg a vérnyomásomat, a magasságomat, súlyomat. Felmegyek, megméretem. Kapok egy linket és egy jelszót, ahol megnézhetem a saját eredményeimet. Kinyitom a honlapot, megnézem, van egy lista, hogy eddig melyik orvosok nézték meg az adataimat. Azt is megtudom, hogy 25 a testtömeg-indexem, ez a felső határa az egészségesnek. Az is ott van, hogy ha nem ennyi, hanem annyi, akkor mi a teendőm. A többi adatomat nem találom. Mikor másodszor felmegyek a honlapra, eltévedek rajta. Ezt még gyakorolni kell. A megbeszélt időpont előtti napon felhívnak, hogy figyelmeztessenek az időpontra. 

Ariel azt mondja, az egészségügy az egyetlen, ami itt működik. Az iskola, hát az valami borzasztó, hogy a politikáról ne is beszéljünk. 

Beszélek Eitannal. Hihetetlenül kimerült és lelkes. Eddig a városházán dolgozott, most kapott egy megbízást arra, hogy a semmiből építsen újra egy iskolát. Az iskola a városban a legrosszabb hírű középiskola, aki csak tehette, elvitte a gyerekét. Öt év alatt négy igazgató váltotta egymást, a gyerekek magatartás zavarosak, némelyiknek volt már dolga a rendőrséggel is. Mindenkit kirúgtak, az igazgatótól kezdve az összes tanárig, és átadták Eitánnak, hogy kezdjen vele valamit. Veszi fel a tanárokat, be akarja bizonyítani, hogy meg tudja csinálni. Ajánlom neki, hogy coacholom ingyen, és az iskolában is csinálok valamit, hogy gyakoroljam a hébert. Azt javasolja, hogy valamelyik gyereket coacholjam héberül, mert angolul úgysem tudnak. De tényleg, mi is lehetne nagyobb sikerrel kecsegtető próbálkozás, mint magatartászavaros kamasszal héberül dolgozni Izraelben. De amilyen vagyok, szerintem bele fogok menni. Izgat a dolog. Eitan megnyugtat, hogy lányt és nem beszólóst fog választani elsőre. A kérdésemre válaszolja, hogy se neki, se a tanároknak nincs sok tapasztalata. A makarenkói kísérlet jut eszembe. 

Ricsiék az itteni családom. Nagyon szeretek hozzájuk járni. Otthon vagyok náluk. Beszélgetünk, újságot olvasok, eszünk. És még légkondijuk is van, úgyhogy hűsölök is náluk. Nagyon fontosak nekem. Ricsit zavarja, hogy tartom a vallási szokásokat, ha hosszú szoknyában vagyok, cukkol. Az egész baráti körük világi. Egyszer vendégség volt náluk, én is ott voltam. Yael, amikor hozta a kaját, mondta, hogy ez kóser. Valaki megkérdezte, hogy ki tart kósert? Yael hamarjában rávágta, hogy ő. Ebből világos volt, hogy nem akart kitenni engem annak, hogy a vallástalanok megjegyzéseket tegyenek rám. 

Már egy éve ebben a lakásban lakom. Carol már nem annyira bőbeszédű, megszokta, hogy nem érdekel. Mivel úgy értem meg a hébert, hogy a tudásom hiányait kipótolom a hallottak közötti kapcsolatok építésével, nagyon zavar, amikor valaki úgy beszél, hogy nem találom a kapcsolatokat. Most már meg tudom héberül kérdezni, hogy mi a kapcsolat aközött, amit most mond, és aközött, ahogy kezdte a mondanivalóját. Ez segít neki tömörebben fogalmazni, nekem meg megérteni, amit mond.