Elvittem a szennyest tisztítóba. Kérdeztem, ulaj hajom? (Ezt J javasolta mondani, hogy még ma megkapjuk a tiszta ruhát) Valamit hosszabban válaszolt, amit úgy vettem, hogy igen. A pasi megmérte, és mondta, hogy sisim salos. 100-asom volt és apróm, kérdeztem: "can I give you salos?" Legalább már keverem a nyelveket.
Találkoztam Ricsivel és Yaellel. Nagyon kedves öreg házaspár. Értem jöttek, és elvittek magukhoz Givatajimba autóval. Megetettek, aztán elvittek egy lakásügynökhöz, akinek Tel Avivban vannak kiadó lakásai.
Elmentem az ulpánra kérdezősködni a tanfolyamról. Mondta a nő, hogy 16-án kezdődik egy kezdőknek, de ha akarok, vizsgázhatok, hogy kiderüljön, milyen csoportba menjek. Vizsgázom, miért ne, már csak a hecc kedvéért is. csütörtök reggel vizsgázom. Addigra vigyem az ulpán-jegyemet, amit a bevándorlási minisztériumtól fogok kapni. Oda szerdán reggel megyek. Mindenesetre megnézte, hogy van-e hely a 16-ai csoportban, volt, mondta, hogy akkor be is ír, hogy biztos legyen, majd ha kiderül, hogy másik csoportba megyek, kitörlik. Úgyhogy már van helyem a legjobbnak tekintett Gordon ulpánban, bár lakásom még nincs. Pedig fordítva gondoltam logikusnak.
Beszéltem Chen-nel. Amikor együtt voltunk tréningen, nagyon kedveltük egymást. Mondta, hogy indítani akarnak hároméves Gestalt tréninget, amit az európai szövetség elismer. Mondtam, hogy szívesen segítek a tapasztalataimmal. Úgyhogy a jövő héten találkozunk. Az nagy szám lenne, ha itt is indítanék Gestalt alapú coach-képzést. Egyelőre a héberre összpontosítok.
Tegnap elsuhant mellettünk egy babakocsi, utána görkorcsolyán egy fekete öltönyös, fekete kalapos férfi. Szinte repültek. Mintha egy filmben lennének.
Este Konnal hamburgert ettünk. Nem is emlékszem, mikor ettem utoljára hamburgert. Még az is lehet, hogy soha.
Szilvia jön izraelbe, utánam hozza, amit otthon hagytam. Rövid kötényruha, amit nadrág fölé vehetek, hogy ne csak nadrág legyen rajtam, mégse nézzek ki nagyon ortodoxnak.
Holnap semmi dolgom. Valahova el kell mennem, ha egész nap itthon leszek, belehülyülök. Múzeum.
Éjjel valami zajra ébredtem, Teljesen fel kellett ébrednem, hogy rájöjjek, a cica vizet lefetyel. Sajnáltam, mert nagyon jó álomból ébredtem, és szerettem volna befejezni. Volt benne szex, és volt benne küzdés. A küzdés részében sült májat majszoltam, és egy katolikus pap felsőbbrendűségének teljes tudatában el akarta venni tőlem. Annyira nem akartam odaadni, hogy beleharaptam a karjába, hogy engedjen már el. És addig szoritottam a fogammal, amig nem láttam, hogy felismerte, velem nem boldogul. Ekkor ébredtem fel, és nagyon vidám voltam, jólesett az álom minden része. Aztán visszazuhantam az álomba.
Annyira mélyen alszom itt, hogy sem az utcai zaj, sem az, amikor J készülődik, nem ébreszt fel. Úgyhogy este beállitottam az órát, nehogy elaludjak. Reggel jelenésem volt a befogadási minisztérium helyi irodájában. Mondták, hova menjek, bekopogtam a szobába, volt bent valaki, az ügyintéző mondta, kint várjak. Kint leültem, majd kijött, aki bent volt, és jelezte, hogy menjek be. Bementem, az ügyintéző mondta, hogy kint várjak, majd ő szól. Oké, időm mint a tenger, azért vagyok itt, hogy megtapasztaljam a kultúrát. Elmentem a vizes géphez, nyomtam magamnak vizet, és visszaültem a helyemre. Aztán bejutottam. Egy szlávosan kerek arcú nő az ügyintéző, később kiderül, hogy oroszul is beszél. Kedvetlen arccal elém tesz egy több oldalas információ-köteget, és végigmagyarázza. Néha megszakitom, és belejegyzetelek, hogy majd emlékezzek. Ennek nem nagyon örül, lelassitja a folyamatot, de hagyja. Akkor mosolyodik el, amikor hosszasan próbál eligazodni az okleveleim között, és egyszercsak mondja, hogy ha össze akarok valakit zavarni, akkor mutassam meg neki az okleveleimet. Ideadta az ulpánra szóló jegyet is. Én korábban felirtam kérdéseket, amikor a harmadik kérdésnél tartottam, megjegyezte, hogy rá várnak mások is, de azért válaszolt. Kérdeztem, hogy lehetséges-e, hogy egy lakástulajdonos nem adja ki nekem a lakását, mert új bevándorló vagyok. A legtermészetesebb arckifejezéssel mondta, hogy igen, lehetséges.
Elmentem a Dizengoff centerbe, és vettem egy zöld és egy bordó merőkanalat. Eddig bögrével mertük a levest.
Annyira elfáradtam, mire visszaértem a lakásba, hogy lefeküdtem aludni, és aludtam vagy egy órát. Ez abban is segitett, hogy normális menetnek tekintsem azt, hogy ügyintézek, ami tovább tarthat, mint én elképzeltem. Valaki tegnap mondta, hogy lassuljak le. Igaza van, ha türelmetlen vagyok, nem gyorsabb, csak kellemetlenebb. Aztán rendezgettem a most már elég sok papirt, ami összegyűlt az alija kapcsán.
Este szivességből volt egy terápiás órám. Utána tök jól éreztem magam. Végre nem a lakáskereséssel és beilleszkedéssel foglalkoztam, hanem olyanvalamivel, amit szeretek csinálni. Amikor valaki válaszol, az is hazavisz.
Nem kaptam meg a havi apanázst, ezért bementem a befogadási minisztérium helyi irodájába. A recepciósnak héberül mondtam, miért vagyok itt. Enyhén elmosolyodott, gondolom, vétettem valami vicces hibát, vagy csak értékelte, hogy erőlködöm. Azt hittem, nála a el tudom intézni, de elirányított az ügyintézőhöz, akinek már a nevére sem emlékszem. Az amikor meglátott, kérdezte, van-e időpontom, mondtam, hogy nincs, azt válaszolta szigorú arccal, hogy akkor várjak. Rendben, akkor várok. A folyosón magyarul megszólított egy középkorú nő, mert látta a magyar útlevelemet. Kiderült, egy hete alijázott. Aztán az ügyintéző behívott, először rendezgette az iratait, keresett valamit, közben megfigyelhettem, hogy gyönyörűen festett műkörmei vannak, és hatalmas gyűrűi. Valamit aláíratott velem, és mondta, hogy eztán minden hónapban be kell jöjjek. Amikor végeztünk, kellemes ünnepeket kívántunk egymásnak, és akkor halvány mosoly volt az arcán. A nap sikere, hogy meglágyult az arca.