Tanulás, tanulás ...

A képen a Nordau utca, Jé ablakából, ami látszik, az út keletre, a középső járdasziget bicikliseknek, gyalogosoknak, padokkal, és a háttérben a tenger. A nap lemenőben.

Tegnap este kóser japán étterembe mentünk ünnepelni. Kóser kínai megvolt, kóser japán megvolt, hamburger is, mi lehet még? A két fiú kedvesen cukkolta Jé-t a vallással. Állta a sarat.

Reggel haraggal ébredtem. Már tegnap este kezdődött. Körülzár és közben belül nő az energiám. Lépnem kell. Kezdek Jé terhére lenni, ez az érzésem. P-nél a háromszáz x-edik helyen vagyok, nincs már rám szüksége, és leginkább csak kussolok, nehogy feldühitsem. A-val is beszéltem, nincs jó állapotban, túl sok kötelezettség van rajta, miközben nincs hozzájuk energiája. Mondtam, ha jó neki, hívjon, találkozzunk, beszéljünk. Mondta, hogy az jó lenne, de február elejéig nem látja, hogy mikor tudnánk találkozni. Majd eldönti.

Elpakolom a matracomat, elhúzom a függönyöket, ragyogó napsütés kint. Belül az ablakokon csöpög le a víz. Lecsapódik a pára a hideg ablakon.

Felhívom D-t, a konyhátlan lakások tulajdonosát, hogy odaadom az előleget, és kifizetem a többit, amikor megjön a pénzem. Találkozunk 1-kor a lakásban, hozza a takarítónőt is. Jövök-megyek a két konyhátlan lakás között, nehezen döntök, hogy melyik legyen. Amikor a minap A-nak mondtam, hogy az egyablakosnak jobban tetszik a fürdőszobája, azt válaszolta, hogy akkor ezek szerint a fürdőszobában akarok lakni. Elnevettem magam. Tényleg.

Most kiderül, hogy 2750 a háromablakos, nem 2550, ahogy én emlékeztem. Végül a háromablakos mellett döntök, de kérem D-t, hogy a másikban lévő polcot is tegye oda. Aláírom a szerződést. Meglátja a személyimben a születési évemet, és döbbenten kérdi, hogy akkor születtem-e. Mondtam, hogy igen. Erre teljesen kivirul az arca, hogy azt hitte, 40-45 között vagyok. Ezt jó hallani. Megegyezünk, hogy találkozunk holnap este, ideadja a kulcsokat, és beköltözhetek. Aztán a motorján elvisz az iskolába.

Jönnek a reakciók a blogra. O. most jött rá, hogy elmentem, és elkezdtem hiányozni neki. Amit ir jellemzésül a blogra, az költői. Nagyon szép. B. azt írja, bátor vagyok, hogy az álmaimról is írok, és bárki olvashatja. Igaza van, nem mindenki tudhatja, hogy az álombéli szex nem szexről szól. De nem zavar, legalábbis annyira nem, hogy ne tegyem. V. gondosan és precízen elemezte az egyik álmomat, nem is tudnám azt mondani, hogy nincs igaza, de én jobban szeretem az egyszerűbb értelmezést. Így inkább úgy olvastam, mint az ő irodalmát.

Megint nagyon jó élmény volt az iskolában tanulni. Nagyon élvezem, amikor értem, amit a tanárnő mond. Szerencsére a többiek is lelkesen vesznek részt. Mindenki fiatalabb, mint én. Az utánam következő legöregebb nő nyolc évvel fiatalabb. Pszichológus. Azt mondta tört angolsággal, hogy nem volt semmi reménye, hogy itt tud érvényesülni, de most ismerve engem, újra reménykedik. Ez vicces. Semmit nem kell tennem, csak bemondom, hány éves vagyok, és visszatér az emberek életkedve.

Este elmentem a zsinagógába tanulni. Eltévedtem, és olyan utcákban jártam, ahol eddig még soha. Kávézók, éttermek egymás után, némelyik tele van. Gazdag helynek látszik, Amerikára emlékeztet. Kis segítséggel megtalálom a zsinagógát, mire odaérek, már elkezdték abban az emeleti teremben, ahol a szombat délelőtti ima folyt. Most a Tóraszekrény a sarokba tolva, négy hosszú asztal középen egymás mellett, az emberek körülülik. Tizenketten vagyunk. Ebben a csoportban is több a nő, és a férfiak egy részén nincs kipa. Ez nekem nagyon furcsa, Zoli ezt nem engedné.

A tanulás angolul zajlik, "Mózes és a vezetés tragédiája" címmel. Egy brit angolsággal beszélő férfi vezeti. Összehasonlítjuk az újszülött Mózes, Romulus és Remus és Oedipus történetét. Aztán arról beszélgetünk, hogy a Tórából annak a három résznek, amikor Mózes megöli az egyiptomit, elmenekül Midjánba, és segít a főpap lányainak megitatni az állataikat, mi lehet a jelentősége vezetővé alakulása szempontjából. Olvasunk egy midrást is, ahol Mózes az Örökkévalóval alkudozik, hogy tovább élhessen. Ez hihetetlenül kedves történet, elég kitartóan és provokatívan próbálkozik. Olyan a midrás hangulata, mint amikor egy öreg, sokat tapasztalt bölcs ember nagy szeretettel irányít egy magabiztos kezdőt, de nem türelmetlen, kivárja, míg az minden érvét bedobja. Van a csoportban, aki szerint Isten nem volt fair Mózessel. A beszélgetést vezető feltette azt a kérdést, hogy hogyan lehet az, hogy emberölés annyira különbözően van a Tórában megítélve, majd mondott is erre értelmezést. Nekem más értelmezésem van, de nem mondtam, lezárta, vége lett az órának. Erre máskor is jövök, ez tetszik. Közben teáztam, kekszet ettem, meg bort ittam. Úgyhogy volt testi, lelki, szellemi gyarapodás. Jólesett.

Felmentem a tetőre. Szemerkél az eső, a Hold a hátán fekszik, olyan mint egy hintaágy.

Szombat

Ez itt a Cica nevű macska, akivel osztozunk a lakáson.

Pénteken este és szombaton délelőtt voltunk zsinagógában. Péntek este a földszinti teremben voltunk, vittem a Hari bácsitól kapott 120 éves imakönyvemet, amiben még Ferenc József és neje egészségéért való áldás is van. Előre ültünk. Megint énekeltünk, és ez jót tett a lelkemnek. A rabbi az egyik öröméneknél ugrált jókedvében. Mire hátranéztem, tele volt a női rész, voltak vagy 50-en, többségében fiatalok. Amikor áramlott ki a nép, a nagy előtér tele volt.

Hazajöttünk, vacsoráztunk. Hiányzott Kon. Jó volt, hogy a múltkor itt volt. Kilenckor lefeküdtem, reggel nyolckor ébredtem. Megint álmodtam, és egy részére emlékeztem. Egy magas férfi állt előttem, előtte talán vitánk volt, és azt mondtam neki, hogy levágom az ujjai végét. Odatartotta, és ollóval vagdostam. A mutatóujja, gyűrűsujja és kisujja könnyen ment, de a középső ujjával nem boldogultam. Nyeszeteltem, de nem tudtam átvágni. Láttam, hogy fáj neki, és nem akartam több fájdalmat okozni. Megakadtam. Nem tudtam, mit csináljak. Ekkor felébredtem. Megint egy félbemaradt álom.

Ma ugyanabban az épületben az emeleti imaterembe mentünk, ott később kezdődik a szertartás. A konyhába mentem először vizet inni, volt ott egy kicsi, öregedő nő, elől két foga hiányzik, kicsit mintha fogyatékos lenne. Salátát készített, és nagyon kedvesen ajánlgatta, hogy igyak teát vagy kávét, és héberül magyarázta, hogy ő csinálja a salátát, fokhagymát is tesz bele, meg ilyeneket. Először mindig angolul válaszoltam, de aztán valahogy előszedtem a héber szavakat. Nagyon kedves volt, mindenáron azt akarta, hogy egyek vagy igyak valamit. Ittam meleg vizet, aztán bementem az imaterembe.
A szertartást nem a rabbi vezette, azt hittem, ott sincs. A Tóraolvasás után jött elő valahonnan hátulról, és vezette tovább.

A teremben középen gurulós Tóraállvány, gurulós függönyös paraván végig a terem hosszában, egyharmad rész a nőknek, kétharmad a férfiaknak. Székek és asztalok minden második-harmadik széksor előtt. Amikor vége a szertartásnak, félregurítják a paravánokat, körbe a falhoz teszik a székeket, középen hagynak két asztalt, a fehér abrosz fölé műanyag fóliát tesznek, és behozzák a kaját. Humusz, hering, céklás torma, uborka, gefillte fisch, makréla, keksz, süti, kóla, víz. Az asztal körül állva eszünk. Megint úgy eszem, mint aki ki van éhezve. Amikor már eléggé jóllaknak az emberek, valaki jelzi, hogy csönd legyen, akkor mindenki leül, és jön a tanítás. A Tóraszekrény mellett ültem le, középkorú, őszes hajú férfi állt a a közelemben, ő beszélt. Persze semmit nem értettem belőle, olyan érzésem volt, mint kisgyerekkoromban lehetett, amikor felnőttek beszéltek körülöttem, és nem értettem őket, de éreztem, hogy minden rendben. Nem zavart, hogy nem értem őket, néztem az embereket. Aztán beszéltem a rabbival, mondta, hogy háromszor egy héten esténként van angol nyelvű tanítás, nézzem meg kint a táblát. Azt hiszem, ha nem leszek iskola után kimerült, elmegyek valamelyikre.

Pénteken délben megnéztem három lakást, ugyanabban az épületben. Közel van a Nordauhoz, Tel Aviv legdrágább részén, kis, csendes utcában. Az egyik egy szoba, kb 15 nm, fürdőszoba káddal, a fürdőszobának nagyobb az ablaka, mint a szobának, konyha nincs, van szekrény, ágy, asztal, rajta edények, és egy grillsütő. 2500 sékel, benne a helyi adó, közös költség, a tulaj szerint van wifi. A másik emellett van, kb. 18 nm-es szoba, három falán ablakkal, és egy pici, sötét fürdőszoba. Szintén nincs konyha. Ez 2550 ugyanazokkal. Az ulpán idejére, öt hónapra adná ide nekem, ami jó, márminthogy nem kell egy évre elköteleznem magam. A harmadik lakás egy emelettel feljebb van, két szoba, saját fürdőszobával és közös nappali, benne konyha, egyelőre ez a lakás is üres. Abból az egyik szobát, fürdőszobát és a közös részt 3000-ért adja. Garanciának kér még két havi díjat. Amikor kérdeztem, hogy mi a garancia arra, hogy nem megy el a pénzemmel, ugyanazt mondta, mint egy előző tulajdonos, hogy bent vagyok a lakásban. A pasi olyan gyors beszédű, hogy semmit nem tudtam felírni, és sötét bőrű. Budapesten cigánynak nézném. Lehet, hogy jön elő belőlem a rasszista énem. Aztán felhívtam a Szochnut jeruzsálemi képviselőjét, mert úgy emlékeztem, hogy megnézi a szerződést, hogy nem csapnak-e be, de mondta, hogy nem nézi meg, azért mondott egy-két dolgot, hogy mire figyeljek. Aztán megkértem Ai-t, hogy nézze meg ő a szerződést. Elvállalta, de azt hiszem, kezdi fárasztani az, hogy nekem segít lakást keresni. Vagy én kezdek fáradt lenni a kereséstől.

Andrisom segített még pénteken olcsó híváshoz jutni, de nem jutottunk előbbre, valahogy nem sikerült, ráadásul még veszekedtem is valakivel, akivel pedig fontos nekem a kapcsolat. Ez már sok volt nekem egy napra. Jó érzés volt, amikor kikapcsoltam mindent, és nagyon megnyugodtam, amikor gyertyát gyújtottam, mindent elengedtem. Istenem, ez a zsidó szombat nagyon ki van találva!

Amikor ma hazajöttünk a zsinagógából, feltettük a kaját melegedni, és elmentünk a tengerpartra sétálni. Láttunk szörfözőket, pedig most hideg lehet a víz, bár süt a nap, de fúj a szél. Hatalmas fehér hullámok vannak. Lesétáltunk megint oda, ahol táncoltak a népek. A koreográfus kopasz férfi, a mozgásán látszik, hogy balettos volt, és valószínűleg meleg. Nagyon használta a teret, nem takarékoskodott a mozdulatokkal. Mikor meglátta, hogy nézem, egymásra mosolyogtunk. Kicsit nekem táncolt.

Délután megint aludtam. Ez igazi pihenőnap volt. Kezdek kevésbé izgulni attól, hogy fogok-e lakást találni. Amikor kiment a szombat, leültem hébert tanulni az új könyvemből. Holnap délután lesz héberórám.

Kivonatok a korábbiakból ...

Elvittem a szennyest tisztítóba. Kérdeztem, ulaj hajom? (Ezt J javasolta mondani, hogy még ma megkapjuk a tiszta ruhát) Valamit hosszabban válaszolt, amit úgy vettem, hogy igen. A pasi megmérte, és mondta, hogy sisim salos. 100-asom volt és apróm, kérdeztem: "can I give you salos?" Legalább már keverem a nyelveket.

Találkoztam Ricsivel és Yaellel. Nagyon kedves öreg házaspár. Értem jöttek, és elvittek magukhoz Givatajimba autóval. Megetettek, aztán elvittek egy lakásügynökhöz, akinek Tel Avivban vannak kiadó lakásai.

Elmentem az ulpánra kérdezősködni a tanfolyamról. Mondta a nő, hogy 16-án kezdődik egy kezdőknek, de ha akarok, vizsgázhatok, hogy kiderüljön, milyen csoportba menjek. Vizsgázom, miért ne, már csak a hecc kedvéért is. csütörtök reggel vizsgázom. Addigra vigyem az ulpán-jegyemet, amit a bevándorlási minisztériumtól fogok kapni. Oda szerdán reggel megyek. Mindenesetre megnézte, hogy van-e hely a 16-ai csoportban, volt, mondta, hogy akkor be is ír, hogy biztos legyen, majd ha kiderül, hogy másik csoportba megyek, kitörlik. Úgyhogy már van helyem a legjobbnak tekintett Gordon ulpánban, bár lakásom még nincs. Pedig fordítva gondoltam logikusnak.

Beszéltem Chen-nel. Amikor együtt voltunk tréningen, nagyon kedveltük egymást. Mondta, hogy indítani akarnak hároméves Gestalt tréninget, amit az európai szövetség elismer. Mondtam, hogy szívesen segítek a tapasztalataimmal. Úgyhogy a jövő héten találkozunk. Az nagy szám lenne, ha itt is indítanék Gestalt alapú coach-képzést. Egyelőre a héberre összpontosítok.

Tegnap elsuhant mellettünk egy babakocsi, utána görkorcsolyán egy fekete öltönyös, fekete kalapos férfi. Szinte repültek. Mintha egy filmben lennének.

Este Konnal hamburgert ettünk. Nem is emlékszem, mikor ettem utoljára hamburgert. Még az is lehet, hogy soha.

Szilvia jön izraelbe, utánam hozza, amit otthon hagytam. Rövid kötényruha, amit nadrág fölé vehetek, hogy ne csak nadrág legyen rajtam, mégse nézzek ki nagyon ortodoxnak.

Holnap semmi dolgom. Valahova el kell mennem, ha egész nap itthon leszek, belehülyülök. Múzeum.

Éjjel valami zajra ébredtem, Teljesen fel kellett ébrednem, hogy rájöjjek, a cica vizet lefetyel. Sajnáltam, mert nagyon jó álomból ébredtem, és szerettem volna befejezni. Volt benne szex, és volt benne küzdés. A küzdés részében sült májat majszoltam, és egy katolikus pap felsőbbrendűségének teljes tudatában el akarta venni tőlem. Annyira nem akartam odaadni, hogy beleharaptam a karjába, hogy engedjen már el. És addig szoritottam a fogammal, amig nem láttam, hogy felismerte, velem nem boldogul. Ekkor ébredtem fel, és nagyon vidám voltam, jólesett az álom minden része. Aztán visszazuhantam az álomba.

Annyira mélyen alszom itt, hogy sem az utcai zaj, sem az, amikor J készülődik, nem ébreszt fel. Úgyhogy este beállitottam az órát, nehogy elaludjak. Reggel jelenésem volt a befogadási minisztérium helyi irodájában. Mondták, hova menjek, bekopogtam a szobába, volt bent valaki, az ügyintéző mondta, kint várjak. Kint leültem, majd kijött, aki bent volt, és jelezte, hogy menjek be. Bementem, az ügyintéző mondta, hogy kint várjak, majd ő szól. Oké, időm mint a tenger, azért vagyok itt, hogy megtapasztaljam a kultúrát. Elmentem a vizes géphez, nyomtam magamnak vizet, és visszaültem a helyemre. Aztán bejutottam. Egy szlávosan kerek arcú nő az ügyintéző, később kiderül, hogy oroszul is beszél. Kedvetlen arccal elém tesz egy több oldalas információ-köteget, és végigmagyarázza. Néha megszakitom, és belejegyzetelek, hogy majd emlékezzek. Ennek nem nagyon örül, lelassitja a folyamatot, de hagyja. Akkor mosolyodik el, amikor hosszasan próbál eligazodni az okleveleim között, és egyszercsak mondja, hogy ha össze akarok valakit zavarni, akkor mutassam meg neki az okleveleimet. Ideadta az ulpánra szóló jegyet is. Én korábban felirtam kérdéseket, amikor a harmadik kérdésnél tartottam, megjegyezte, hogy rá várnak mások is, de azért válaszolt. Kérdeztem, hogy lehetséges-e, hogy egy lakástulajdonos nem adja ki nekem a lakását, mert új bevándorló vagyok. A legtermészetesebb arckifejezéssel mondta, hogy igen, lehetséges.

Elmentem a Dizengoff centerbe, és vettem egy zöld és egy bordó merőkanalat. Eddig bögrével mertük a levest.

Annyira elfáradtam, mire visszaértem a lakásba, hogy lefeküdtem aludni, és aludtam vagy egy órát. Ez abban is segitett, hogy normális menetnek tekintsem azt, hogy ügyintézek, ami tovább tarthat, mint én elképzeltem. Valaki tegnap mondta, hogy lassuljak le. Igaza van, ha türelmetlen vagyok, nem gyorsabb, csak kellemetlenebb. Aztán rendezgettem a most már elég sok papirt, ami összegyűlt az alija kapcsán.

Este szivességből volt egy terápiás órám. Utána tök jól éreztem magam. Végre nem a lakáskereséssel és beilleszkedéssel foglalkoztam, hanem olyanvalamivel, amit szeretek csinálni. Amikor valaki válaszol, az is hazavisz.