Ma felhívtam az egyik számot, amit a befogadási minisztérium ügyintézője megadott. Kiderült, hogy ő a technológiai szakemberekkel foglalkozik, megadta valaki másnak a számát. Felhívtam azt is. Mindketten kedvesek, készségesek voltak, nem éreztem azt a sürgető érzést, mint általában, amikor izraeliekkel beszélek. Elmondtam, mit csináltam otthon, aztán abban maradtunk, küldök önéletrajzot, publikációs jegyzéket, és az oklevelek másolatát. Jó érzésem volt utána. Andrist kértem, szerezze be, fordíttassa le, küldje el, ami még nincs meg.
Ennyi elég is volt. Nem akarok többet csinálni, csak lépésről lépésre haladni. Nem bírnám energiával.
Kimerült vagyok. A szünetben elmentem a tengerhez, ennem és sétálnom kellett, hogy ne legyek rosszul. Ma korán lefekszem.
Viszont sikerült nappal képeket csinálnom a lakásról, és azokat eljuttatni az inboxomba. A mobilt is egyre otthonosabban használom. Hurrá!!
